Valaha rég, egy MÜSZI galaxisban... volt a Kisközösségek Átalakulásban projekt résztvevőinek egy találkozója, ahol megismerkedtem a MOMÁD (MozgalOM az Átalakuló Debrecenért) képviselőivel is. Egyikükkel azóta is tartottuk a kapcsolatot, meséltünk egymásnak, hol mi történik. Hogy miért mesélem ezt el nektek, és mi köze ennek a Grundkerthez? Mindjárt megtudjátok.
Szilvinek régi álma volt egy mozgó közösségi kert útnak indítása Debrecenben. Az álom csak érlelődött és érlelődött, míg végül nemrég valóra vált, Szilvi pedig előtte megkeresett, volna-e kedvem segíteni ebben neki. Szívesen igent mondtam, ő pedig elkezdte szervezni a programot, aminek az lett a vége, hogy egy hosszú hétvégét töltöttem nála Debrecenben. Ez alatt a pár nap alatt rengeteg szimpatikus emberrel, és rengeteg közösségi kezdeményezéssel találkoztam.
Mire megérkeztem, Szilvi már megszervezte, hogy a rendelkezésemre álljon egy drótparipa (nem, nem szamár, ez sokkal délcegebb volt egy szamárnál!) a Debrecen Bike Maffia jóvoltából. Ismeritek a Maffiát? Igen, ők azok a lelkes bringások, akik erős szociális érzékenységgel vannak megáldva, és ennek okán rendszeresen főznek, adományokat gyűjtenek, és ezeket kerékpárral juttatják el a rászorulóknak. Itt vannak Budapesten, ott vannak Debrecenben, és hamarosan Szegeden is lesznek.
No, hogy közben a történet közepébe is belecsapjak, csütörtök dél tájban érkeztem Debrecenbe, ahol Szilvi már várt az állomáson, és első utunk mindjárt a Sub Rádió stúdiójába vezetett. A rádió jelenleg forráshiánnyal küzd, de néhány lelkes önkéntes így is működteti egy csökkentett módban. Műsorokat készítenek, majd azokat a mixcloud-ra feltöltve terjesztik. Innen ti is meghallgathatjátok a Grundkertről szóló adást.
https://www.mixcloud.com/subhuradio/60-f%C5%B1szeres-perc-zs%C3%A1ly%C3%A1val-20160526/
[a link működik - csak másold be a keresőbe :) ]
A rádió után utunk a debreceni Biodoboz átadásra vitt. A Biodoboz egy közösség által támogatott mezőgazdasági forma, biztos sokan ismeritek már. Sok helyen működik szatyor- vagy dobozrendszer az országban. Debrecenben egy közeli biogazda termeli a mindenféle jókat, aki hetente egyszer viszi be a városba a gondosan összekészített dobozokat. A találkozóponton személyesen adja át a vásárlóknak, közben lelkesen mesél a gazdaságról, termésről, várható finomságokról.
Csütörtökre már nem is volt más programunk, mint hogy Szilvi – aki egyébként Le Sauge (Zsálya) néven vegán ételművészként is ismert – megvendégelt a friss biozöldségekből készített vacsorával. Elég régóta vegetáriánus vagyok már, de szerepelt a bakancslistámon, hogy legalább néhány napra kipróbáljam a vegán étrendet az idén, így ez a kívánságom is valóra vált Debrecenben.
Pénteken kibicikliztünk egy közeli településre, ahol a Debrecen Bike Maffiának van egy kis kertje, ahol saját maguk is termesztenek élelmiszert, amit utána ki tudnak osztani a rászorulóknak. Innen vittünk be a városba bringautánfutóval néhány zsák földet, ami aztán a mozgó közösségi kert talaját jelentette. Délután pedig kimentünk az Agráregyetemen lévő közösségi kertbe, ahol – már meg sem lepődtem – szintén van egy parcellája a Maffiának.
Este a DebreSLAM slam poetry előadását hallgattuk meg, és megismerkedtem a Natív Közösséggel. Itt kezdett számomra világossá válni, tulajdonképpen hová is csöppentem. A hétvégén ugyanis volt Debrecenben egy Natív Kocsmatúra névre hallgató eseménysorozat, ami összefűzte egymással a slam poetryt, a mozgó közösségi kertet, fotókiállítást, alternatív színházat, és még számos egyéb kulturális rendezvényt. A szervező pedig a Natív Közösség, vagy más néven az AlterNatív Hatalom volt. Ennek kialakulása egy közösségszervező munka eredménye, amelynek során fiatalokat szólítottak meg, és a véleményüket kérték, hogy miben látnak hiányosságokat, más néven fejlődési lehetőséget, Debrecenben. Szinte mindannyian hiányként említették a kulturális élet szűkösségét. Körülbelül egy éve kezdődött a közös munka, ismerkedés, találkozók, ötletelés, közben a közösség elkezdett organikusan is alakulni, jöttek barátok, barátnők, érdeklődők, a vége pedig az lett, hogy mostanra megszervezték magukat. Illetve képessé váltak közösen megszervezni egy Natív Kocsmatúrát. Nem mondom, hogy minden tökéletes volt, voltak nehézkes dolgok, szervezési hiányosságok, mint mindenhol. DE! Összességében nagyon hangulatos, sokszínű, fiatalos, és érdekes rendezvénysorozatot állítottak össze, amin több száz ember fordult meg, és érezte jól magát. Mindezt nonprofit formában, minimális előzetes tapasztalattal.
Tulajdonképpen nem is kellene tovább írnom, mert a legfontosabbat már elmondtam. Ezért is adtam az „Új remény” címet a cikknek. Jó volt látni, hogy ezek a fiatalok - és az őket mentoráló idősebbek - mekkora lendülettel, felelősséggel végezték a munkát, és talán észrevétlenül sajátították el a „civil” létezés alapjait. Közben olyan érett gondolatokat hallottam tőlük a környezet állapotáról, az emberi szolidaritásról, a jelenlegi világrendről, amit fiatal felnőttektől manapság ritkán hallok. Tudom, hogy az én szavam nem sokat jelent ebben, de a magam részéről sikeresnek ítélem ezt a közösségszervező projektet, és megemelem minden kalapomat az ebben részt vevők előtt.
No, de hogy végül elmeséljem a mozgó közösségi kertet is: Szóval, szombaton elbicikliztünk a virág- és palántapiacra növényekért. Egy Maffiózó kis utánfutóval behozta a Mokka kávézóba a földet. Mi vittük Szilvivel a növényeket. Majd a kávézó teraszán az érdeklődőkkel közösen elültettük őket, beszélgettünk a közösségi kertekről, meséltem egy kicsit a Grundkertről is, de főleg a közösségekről volt szó. Az elültetett növények két hétig maradnak egy helyen, ahol a vendégek gondozhatják őket, illetve szüretelhetnek a gyümölcsökből, fűszerekből, majd két hét után a kert tovább költözik egy másik kocsma, kávézó, vagy étterem teraszára. Ha pedig valahol nagyon megkedvelik őket, az ösztönzést adhat a teraszok növényesítésére, amiben a mozgó kert önkéntesei szívesen segítenek.
A kert átadása után pedig belemerültünk a Natív Kocsmatúrába mi is. Kiállításmegnyitó, nyereményátadás, este buli helyi kezdő zenekarokkal, de ez már egy másik történet...
Béke:
Gibbon
