A Messzelátó Grundtvig programjának újabb állomásaként sok kert-tagunk Törökországba látogatott 2015 áprilisában. A Messzelátóval karöltve a magyar csapat Mersin városában főzött gyümölcsből szappant, készített házi gözlemét és ismerkedett a török fűszerek varázslatos világával...
Itt érkeznek a tapasztalatok, élmények, tanulságok:
“Izgatottan készültem, hiszen ilyen messzire még sosem sodort az élet, és tudtam Törökországhoz nem lehet semlegesen hozzáállni, vagy megszereti az ember lánya vagy nem. Ahogy leszálltunk Isztambulban, tudtam, nem lesz szerelem első látásra, de adnom kell egy esélyt a helynek, hiszen Nyugat és Kelet találkozásának kapujában állok.
És láss csodát, már második nap nem tűnt furcsának a nők bebugyoláltsága, talán csak magamat éreztem néha “meztelennek”, hiába készültem megfelelő ruházattal. Bár a török nyelvi gyorstalpalón nem sok ragadt rám a köszönöm, értem – igen én nem‐en túl, elsősorban megfigyelni szerettem volna ezt a számomra idegen világot. Első ütős élményem (vagy élményünk) gasztronómiai volt: kínzóan “európai jellegű ebédek és vacsorák” várta ránk mindennap, de szerencsére a reggelik visszaadták a helyi ízeket és keleti hangulatot.
Megható volt a helyiek által szervezett és közösen elkészített ebéd minden mozzanata, amit nemcsak egy “főző” workshop jellegű programmal kötöttek össze, hanem egyúttal betekinthetünk az igazi török háziasszonyok mindennapi szürkének nem mondható közösségi életébe is. Nemcsak a kiskert “növényesítése” hozta közelebb a résztvevő helyi és külföldi hölgyeket, hanem a mindennapi munkájuk megannyi eredménye – félelmetes minőségű hímzések, festmények, ékszerek és csodás ízű, végtelenül egyszerű ételeik. Talán ezen a ponton határoztam el, hogy egy ideig nem eszem többet húst (feltételezem, hogy a kisbuszból látott helyi hentes üzletek is mélyen beleégtek a tudatalattimba).
A számunkra összeállított programban élménydúsra és kifejezetten fárasztóra sikeredett. A két napra szervezett project beszámolókon megtapasztaltam mennyire erős hatással volt a MESSZELÁTÓ tevékenysége minden projektben részvevő ország programjára – például sikeresen megszervezett Étterem Napok, és a már hungarikumnak is nevezhető “kikelős‐képeslap” készítő közösségi képzések. A Grundk3rtes helyzetjelentésünk úgy értékeltem megfelelően színesre sikerült, amit még megfejeltünk egy nagy adag kézzel festett mézeskaláccsal is. Jó érzés volt ilyen nagyszerű csapattal képviselni Magyarországot. A török partner által elképzelt és levezényelt programban viszont fájóan sok volt az utazás, és az indokolatlan éttermi fényűzés. Kérdésemre, hogy miért nem helyi hangulatú vacsorákkal‐ebédekkel kedveskednek, csak annyi volt a válasz, nem mindenki szereti a török konyhát és könnyen mellé lehet fogni. Végülis elfogadhatónak tűnt az indoklás, ezért hát a két körös esti bazározás után megvacsoráztunk egy helyi vega étterembe, ami megható élmény marad, hogy a késő éjszakai baklaváról ne is nyilatkozzak, mert másnap délután még egyszer repetáztunk, bár én sosem voltam baklava rajongó.
A programok közül a legmegdöbbentőbb számomra a szappanfőzős foglalkozás marad, amit nagyon sokan élveztek, hiszen erősen a kézműves foglalkozások irányába lőttek be, és szépen kitöltötte a délutánt, sok édes süteménnyel és fotózkodással egybekötve – ám alapjában véve csak egy márkásabb glicerines alapú török szappan olvasztásáról és modellezéséről szólt. Persze mindenki nagyon élvezte, én meg csak ámultam és bámultam a “bio” natúr festéken, amit a szappan gyümölcsök festésére használtak.
A török kertekre visszatérve sok zöldbe borult helyszínt látogattunk meg – belvárosi fűszerkertet, kiviültetvényes domboldalt, valamint egy “megkóstolható” narancsligetet és egyéb kísérleti területeket egy helyi gyümölcsnemesítő kutató intézetben, sőt egy igen magasan fekvő mandula ültetvényt is, ahol újra indokolatlanul sok házi gyártású süteményt kóstolhattunk meg. Számomra (és itt megszólalt a rovarász énem) ezek a helyszínek igazi pajzstetű paradicsomoknak bizonyultak, hiszen sok olyan fajjal találkozhattam amiket odahaza csak import növényekről ismerünk, vagy esetleg mint inváziós behurcolt, városi klímát kedvelő fajokat.
Összességében véve nagyon sok apró megvilágosodásom és “aha” élményem volt Törökországban. A repülőből nézve megértettem, hogy a legjobb termőföldet, akkor veszítjük el amikor nincs éppen bevetve, mert úgy sodorja a szél szanaszét, mint Szaharában a homokot. Fájdalmas és megdöbbentő volt ezt megfigyelni a magasból. Ami még nagyon fájt, a fóliasátrakban dolgozó emberek helyzete, és bár csak biológiai védekezést alkalmaznak ezen a vidéken, mégis ott a sok tengerbe kerülő műanyag mezőgazdasági hulladék, a silány minőségű fóliasátrak darabjai és a kék kötöző zsinórok (viszont erre volt már egy egészen jó megoldás – remélem sikerrel járnak, és megszabadul a tenger ettől a csupán cseppnyinek mondható műanyag terheléstől.) Az egyszerű és mégis igényes, főképpen vegetáriánus konyha pedig újra megnyitotta bennem az “így is lehet élni” lendületét és igyekszem az elkövetkezendő mindennapjaimban ehhez tartani magam.” (beszámoló: Fetykó Kingha, képek: Sojnóczki Annamária)
“Jó volt látni, hogy a litván, lett és török egyesületeket is megihlette a magyarok és finnek által korábban bemutatott Restaurant Day ötlete (ami a Messzelátónál is rendszeresen szokott lenni, gyertek majd enni!). De láttunk jó példákat mi is a többiektől: a lettek főzőtanfolyamot indítottak rászorulók számára (ahol többek közt a krumpli és a sütőtök száz elkészítési módját lehet elsajátítani); a litvánok gondosan megtervezték, hogyan lehet legjobban hasznosítani egy első pillantásra nem is olyan nagynak tűnő kertládát; a törökök közösségi kertet hoztak létre az oktatóközpontban, még ha csak kicsit is; a finnek pedig főleg közös főzős programokkal népszerűsítik az egészséges táplálkozást. Kaptunk kóstolót csipkelekvárból és finn mentás csokiból, a magyar csapat által kivitt mézeskalács-készletek (amik kifogyhatatlannak tűntek) pedig mindenhol sikert aratott.)”
(Részlet Lipka Borbála beszámolójából, amelyet itt olvashatsz: http://utonesutfelen.blogspot.hu/2015/04/mersinben-zoldultunk.html)
További Információk a Grundtvig Tanulási Kapcsolatok programról: http://messzelato.hu/grundtvig