Magad Uram, ha szolgád nincsen! tartja a mondás, és sajnos sok esetben nem tudok minden építő-szépítő időpontban a kertben munka-dokumentálni, ezért sztahanosvista munkabeszámolókat iratok a kerttagokkal.
Íme az első remek hangvételű, sok képpel fűszerezett munkás esszé Tóth-Mátyus Réka és Tóth Attila Dávid jóvoltából.
Hogyan készítsünk álom-széket és magaságyás vázat
- „Hát kezdődjön a munka” – mondtam volna, ahogy megérkeztem a kertbe, ám itt már javában dolgoztak a szorgos kezek. Gibbon vezetésével az alomszék (vagy ahogy a kerttársak találóan elnevezték „Álomszék”) azaz a komposzt Wc-nk épült- szépült: ülőke, oldalfal, tető véglegesítése – Nagyon Nagyi és Berta lelkes közreműködésével. Nem volt egyszerű, de szerencsére Pali bácsi olyan jól megalapozta a dolgokat (nem hiába a szakértelem), hogy nem volt semmi probléma: a vízszintes vízszintes volt, a függőleges függőleges - én, mint házi lakásfelújító TUDOM, hogy egy ajtó beállításánál ez mekkora problémát tud okozni :).
Egy szó, mint száz, az a kép fogadott a kertben, hogy serényen folyik a munka. Én sok lelkesedéssel, de annál kevesebb gyakorlattal vágtam bele a magaságyás elkészítésébe. Le kell szögeznem, hogy az első magaságyás, amit elkészítettünk végül, és tulajdonképpen egy kísérleti darab, lehet, hogy a többi magaságyást más technológiával készítjük el, megvizsgálva egy csomó olyan fontos dolgot, mint hogy mennyire lett tartós a minta darab, mennyire használható, illetve folyamatosan figyelembe kell vennünk, hogy milyen és mennyi anyag áll a rendelkezésünkre.
A prototípus az alábbi elvek alapján készült:
- *kb 50-60 cm magas legyen, ne kelljen mélyre hajolni a használójának - elvégre ezért magaságyás könnyen elérhető legyen minden pontja (Ne kelljen „pipiskedni” a közepéig)
- *minél több meglévő alapanyagot használjunk fel a fenntarthatóság jegyében
- *és ne utolsósorban kivitelezhető legyen, továbbá legyen stabil, ne folyjon ki alul a föld… stb.
Ezen elvek mentén természetesen kompromisszumokat kellett kötnünk, de az ötletek folyamatosan jöttek munka közben – olyan volt, mint egy jó „brainstorming” mindenki hozzátett egy kicsit.
Az elméleti rész kivesézve – térjünk vissza a valóságba: Ott álltunk egy halom deszka, facsavar, szög és miegymás fölött, hogy most már legyen valami – LEGALÁBB EGY VALAMI.
Alapanyagunk volt: szinte korlátlan mennyiségű raklap, köszönet érte az adományozóknak, korlátozott mennyiségű 5 méter hosszúságú deszka. Mértünk – számoltunk, majd felmértük a terület adottságait (hová mennyi magaságyás fér el, hiszen a rendes parcellák helyei már adottak voltak, és az sem hátrány, ha lehet azért köztük közlekedeni).
Így lett az első magaságyásunk végül 1 m * 2,5 m területű : az 5 m-es deszkákat félbevágtuk, így meglett a magaságyás hosszabbik oldala – első nekifutásra ennyi fért bele a délutánba.
Hétvégén folytattuk, hozzáfacsavaroztuk a sarokoszlopokhoz, majd a két oldalt felállítva az előzőleg szétbontott raklapok 1 m-es léceiből a rövidebbik oldal is elkészült. Így létrejött egy alul - felül lyukas doboz. Ezt a végleges helyére vittük – és már kész is volt az első magaságyás váza.
Már csak fel kell tölteni: Geotextil kerüljön az aljába, meg egy vastagabb réteg gombakomposzt a jobb termés végett, és persze termőföld, termőföld és termőföld – de ezek már kerttechnikai dolgok, meghagytuk a hozzá jobban értő kerttársaknak. A lényeg a váz, ami végre elkészült!
A következőt már megpróbáljuk színtisztán újrahasznosított raklapokból összerakni - meglátjuk, hogy sikerül.
Szeretném megköszönni mindazoknak a kerrtársaknak, akik így vagy úgy, de segítettek a kivitelezésben, átlendítettek a mélypontokon: Pindinek és Kornélnak a kitartásért, Bertának a zsíros kenyérért, az Alomszék brigádjának: Gibbonnak, Pali bácsinak és Nagyon Nagyinak, valamint Czabán Rékának, hogy koordinálta az eseményeket.
A folytatás következik ...
