Joli beszámolója a legutóbbi szombatról a Grundkerten:
"5 óra után fogtam a komposztálható szerves hulladékot (értsd salátalevelek, hagymahéj, spárga héja stb.) és elvittem a Grundkertbe ( a közösségi kert, ahol van egy kis parcellánk). Zsuzsiék éppen kint voltak, fűszernövényeket ültettek, így csatlakoztam. Nagyon jó volt ott is a hangulat. Van egy új kertésztársunk, egy nyugdíjas néni, akinek az unokái már alig várják, hogy kertészkedhessenek a nagyi kiskertjében.
Az én parcellámon kibújt minden amit eddig ültettem, retek, saláta, csicseriborsó és a csicsókának már a második hajtása is bújik. Most ültettem két tő kék krumplit is ( csak a héja sötétkék, belül fehér).
Érdekes, hogy az emberek nem tudnak mit kezdeni egy ilyen dologgal a város közepén. A szülők akiknek a gyerekük beszaladt az ágyásokon keresztül a kertbe, teljesen pánikba estek, hogy most akkor mi lesz: "gyere azonnal onnan ki, nem szabad oda menni, ne ott gyere, ne mássz oda, itt gyere, jaj ne itt, inkább itt" és a gyerek zavarodottan állt az ágyás közepén és fogalma sem volt mit tegyen :). Mások meg megállnak és nézik, hogy ez most micsoda. Főleg a kert két komposzkasa érdekli őket szerintem legjobban, mert nem sok ilyet lát az ember életében. Egy kissé illuminált állapotban lévő férfi kérdezte meg tőlünk, hogy az micsoda ott a közepén, mikor elmondtuk, hogy komposztkas, nem sokat segítettünk tisztázni a helyzeten, hiszen nem nem tudta, hogy az meg mi fán terem, úgyhogy röviden-tömören elmondtuk neki, hogy ide bedobjuk az olyan szemetet ami hamar lebomlik, pl a krumplihéj és egy év múlva föld lesz belőle. (ez egyébként nem 100% így van, de ennél érthetőbben nem tudtam volna elmondani)."
A teljes bejegyzés itt olvasható, benne a helyi terméket árusító Szatyor új helyéről, és további mosolygós emberekről. :)
.jpg)
