HTML

GrundK3rt - Közösségi Kert a Apáthy István utcában

Mi nem métázunk, és játszunk fiktív háborúkat más bandákkal, hanem csak egy veteményeskertet hozunk létre a Grund Hostel mellett... ami most elköltözik a Bókay utcába, egy sokkal nagyobb telekre! UPDATE: 2015 január - tovább költöztünk az Apáthy István utcába, egy sokkal kisebb telekre, de ez sem szegte kertészkedő kedvünket sőt új erővel és kitartással varázsolunk zöld oázist a nyóckerben!

Címkék

2015 (1) 50 km-es diéta (1) alomszék (1) AlterNatív Hatalom (1) április (1) ásó (4) beszélgetés (2) biodiverzitás (1) Biodoboz (1) bioélelmiszerek (1) bogrács (1) bontás (3) bringa (1) cica (1) csákány (2) Debrecen (1) Debrecen Bike Maffia (1) dombágyás (1) élmény (2) élmények (13) emberek (1) environmental justice (1) esemény (14) faház (1) fák (1) fa anyag (2) film (1) filmvetítés (2) fotó (4) főváros (1) fűszer (2) gettho (1) Gólya (3) gólya (2) grund (8) grundkert klub (1) gyerek (2) hasznos (1) helyi (2) homok (1) ismeretterjesztés (1) jótékonykodás (1) kapa (2) káros (1) katica (1) kecskemét (1) kék (4) kerítés (3) kert (16) kertta (1) kerttag (1) kerttagok (12) Kisközösségek Átalakulásban (1) klub (4) költözés (5) komposzt (3) komposztáló (1) könyvbemutató (1) környezeti igazságosság (1) közösségi (9) közösségi kertek (1) közösségi kertek éjszakája (1) kulcslyukkert (1) Le Sauge (1) Machu (1) magaságyás (5) magbörze (2) magnet (1) média (5) megle (1) meglepetés (3) megnyitó (3) menekültek (2) messzelátó (3) motiváció (2) munka (6) munkafolyamat (4) művészet (1) növények (6) nyár (1) nyitott (1) ökopszichológia (1) palánta (1) pályázat (2) permakultúra (1) poloska (1) programok (1) riport (1) Sub Rádió (1) szeptember (1) talaj (2) tavasz (1) ted (1) torta (2) történet (1) tudatosság (1) tünet (1) utazás (1) vajaskifliparty (1) vendégposzt (1) világjáró (1) vörösingesek (1) zugló (1) Címkefelhő

Támogatóink

 

tamogato02_grund.jpg
tamogato03_wessling.jpg
tamogato04_futureal.jpg
tamogato05_cordia.jpg
tamogato07_betafence.jpg
tamogato08_budapest.jpg
tamogato06_kalapos.jpg
tamogato09_messzelato.jpg
tamogato01_susnyas.jpg

Világjárók rovatunk - Beszámoló Brazíliából

2016.04.14. 14:24 kingha

Friss rovattal jelentkezünk "Világjárók"- Ha azt kérded miért? Hát azért, hogy érdekes történetek-tapasztalatok-élmények ne csak a tűz mellett és a közös emlékekben maradjanak meg, hanem a világhálón is.

Fogadjátok szeretettel kertész társunk, Kenéz Dániel történetét.  

************************************

A nevem Kenéz Dani, 23 éves szociológia hallgató vagyok, aki tavaly Brazíliában a természetbe esett szerelembe. De kezdjük ez elején a történetet.

2015-ben megismertem egy brazil lányt, aki cserediákként tanult Budapesten. Már több mint egy fél éve együtt voltunk, amikor felvetette, hogy menjek vele vissza az otthonába egy fél évre, mikor lejár számára az itt tartózkodás ideje. Erre egyértelműen igent mondtam, majd február 5-én már a repülőn ültünk Brazília kellős közepe felé. A családja Palmas Tocantins-ban lakott. A város a modern építész mintaképe és egyben a várostervezés szégyene. Minden utca és tér vonalzóval meghúzott szabályosan elrendezett és legfőképpen autóknak tervezett. Biciklis és gyalogos közlekedés szinte teljesen lehetetlenné vált, a távolságok hatalmasra nyúltak, emellett a rengeteg lefektetett beton még este is megtartotta a 30-32 fokos átlag hőmérsékletet. Egy földi pokol. A város az ország legújabb fővárosa, körülbelül 26 éves, de ezen a rövid időn belül is rengeteget változott. Az eredetileg Tocantins folyót a nemrég épült vízerőmű hatalmas tóvá duzzasztotta, ami felbecsülhetetlen természeti károkat okozott, főleg, hogy olyan területeket is elöntött, amikre a tervezők nem számítottak. 

Az első hónapokat a családnál töltöttem, és volt, hogy részt vettem egy faszámlálási programban. A célja, hogy a városvezetésnek aktuális térképe legyen a város és a környező települések faállományáról. Ez hozzájárul később egy mind az állatok, mind az emberek számára élhetőbb környezethez. Ahogy már említettem a város hőmérsékletét, a helyes fahasználat ezt radikálisan csökkenteni tudja. Azonban a jelenlegi helyzet inkább siralmas értékeket mutatott. Az eredeti szavannához hasonló (cerrado) növényzet átalakult a kiirtás és a sok idegen és tetszetősebb fajok behozatalával. A város, amint a neve is elárulja, rengeteg pálmával volt beültetve, ami nem nyújt se árnyékot, se elegendő otthont a madaraknak, se kellő páramennyiséget, hogy hűtse a környezetet. Az Afrikából behozott magasabb növésű fű (szarvasmarha legeltetésre) az egyébként is szárazidőszakban jellemző tüzeket fokozta, így még nagyobb károkat okozott. Sajnos Brazília tele van olyan példákkal, ahol az ember a saját hasznára próbálja kizsákmányolni a természetet és ezáltal mérhetetlen károkat okoz. 

De most jöjjön a szép is. Áprilisban úgy döntöttem önkéntesként jelentkezek egy farmra, hogy közelebb kerüljek a természethez és hasznosan töltsem az időmet. A WWOOF szervezeten keresztül (nemzetközi önkéntes program, amely összeköti egy országon belüli apró gazdaságokat) találtam egy helyet a szomszédos államban. Alto Paraiso de Goias városa még a 70-es 80-as években vált híressé Osho látogatása által. Azóta rengeteg hippi és mindenféle spiritualitásban érdekelt ember paradicsoma lett (egyes helyeken azért megmaradt a ’favela’, a szegénység és a crack használat). A legenda úgy tartja, hogy a város és környéke egy hatalmas kristály tetején csücsül, ami feltölti energiával a térséget. Ebben én nem vagyok biztos, az viszont igaz, hogy amint elindulsz a farmra vezető úton minden lépésnél kristályokat találsz, egyszer akkorát, ami nagyobb volt, mint az öklöm. A farm és az egész térség a Chapada dos Veadeiros nemzeti park része. A Chapada fennsíkot jelent, és ahogy majd a képekből is látható lesz, a hely, Mariri Jungle Lodge, egy ilyen fennsík lábánál fekszik, az erdő közepén. Hogy a tulajdonosról írjak egy pár szót, Mari a főnököm, de még inkább barátom, egy gazdag papírgyár tulajdonos lánya, aki apja pusztítását kívánta valahogy kompenzálni. A hely mind szállásként, mind farmként és természetvédelmi területként működött. Ebből kifolyólag volt medence, amit a patakvíz táplált, ültetvények és kertek, fára épült házak, szauna, jóga templom, komposzt WC stb. A képek többet nyújtanak majd a leírásnál. Hetente 6 napon 8 órát dolgoztam, sokszor kifejezettem fizikailag nagyon megerőltetően. De elképesztően élveztem, főleg, amiatt mert tudtam, hogy amit csinálok, annak látom értelmét és minden nap rengeteget tanultam. Volt, hogy teraszokat építettünk, lépcsőket emeltünk, 20 méteres fákra másztunk megmetszeni, palántázunk, vendégekről gondoskodtunk, vízvezetéket szereltünk, festettünk… Minden nap valami új munkában volt részem.

De ami ennél még fontosabb, hogy a környezet, amiben éltünk, az emberekkel együtt folyamatosan tanított, és megmutatott egy életet, amit nem a rohanás, a teljesítmény vagy a siker határozott meg. Amint a szervezetem hozzászokott a megterheléshez az időérzékem is megváltozott. Minden a nap mozgásához és a természet változásához igazodott. Azt éreztem belül gyógyulok, az Anyatermészet folyamatosan vezet. Sajnos ebben a beszámolóban ne tudom bemutatni mindazt, ami velem történt azonban, az élmények megtapasztalása megváltoztatta az életemet. Elhelyezett bennem egy értékrendszer, aminek nem az ember áll a legtetején, hanem rámutat, hogy mi csak egy apró, porszemnyi része vagyunk, mindannak ami körülöttünk történik. Bár a városból úgy tűnhet, hogy leigáztunk és hatalmunkba kerítettük a természetet, de ez közel sem így van. Ez ennél végtelenül összetettebb, emberi ésszel felfoghatatlan gazdagsággal és erővel uralkodik rajtunk és bennünk.

Végszónak, ahogy egy Ayahuasca szertartáson elhangzott:

            Viva a Agua, viva a floresta, viva a natureza, viva Pacha Mama!

            Éljen a víz, éljen az erdő, éljen a természet, éljen Pacha Mama!

Szólj hozzá!

Címkék: emberek élmények világjáró vendégposzt kerttagok

A bejegyzés trackback címe:

https://grundkert.blog.hu/api/trackback/id/tr678607194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.