HTML

GrundK3rt - Közösségi Kert a Apáthy István utcában

Mi nem métázunk, és játszunk fiktív háborúkat más bandákkal, hanem csak egy veteményeskertet hozunk létre a Grund Hostel mellett... ami most elköltözik a Bókay utcába, egy sokkal nagyobb telekre! UPDATE: 2015 január - tovább költöztünk az Apáthy István utcába, egy sokkal kisebb telekre, de ez sem szegte kertészkedő kedvünket sőt új erővel és kitartással varázsolunk zöld oázist a nyóckerben!

Címkék

2015 (1) 50 km-es diéta (1) alomszék (1) AlterNatív Hatalom (1) április (1) ásó (4) beszélgetés (2) biodiverzitás (1) Biodoboz (1) bioélelmiszerek (1) bogrács (1) bontás (3) bringa (1) cica (1) csákány (2) Debrecen (1) Debrecen Bike Maffia (1) dombágyás (1) élmény (2) élmények (13) emberek (1) environmental justice (1) esemény (14) faház (1) fák (1) fa anyag (2) film (1) filmvetítés (2) fotó (4) főváros (1) fűszer (2) gettho (1) gólya (2) Gólya (3) grund (8) grundkert klub (1) gyerek (2) hasznos (1) helyi (2) homok (1) ismeretterjesztés (1) jótékonykodás (1) kapa (2) káros (1) katica (1) kecskemét (1) kék (4) kerítés (3) kert (16) kertta (1) kerttag (1) kerttagok (12) Kisközösségek Átalakulásban (1) klub (4) költözés (5) komposzt (3) komposztáló (1) könyvbemutató (1) környezeti igazságosság (1) közösségi (9) közösségi kertek (1) közösségi kertek éjszakája (1) kulcslyukkert (1) Le Sauge (1) Machu (1) magaságyás (5) magbörze (2) magnet (1) média (5) megle (1) meglepetés (3) megnyitó (3) menekültek (2) messzelátó (3) motiváció (2) munka (6) munkafolyamat (4) művészet (1) növények (6) nyár (1) nyitott (1) ökopszichológia (1) palánta (1) pályázat (2) permakultúra (1) poloska (1) programok (1) riport (1) Sub Rádió (1) szeptember (1) talaj (2) tavasz (1) ted (1) torta (2) történet (1) tudatosság (1) tünet (1) utazás (1) vajaskifliparty (1) vendégposzt (1) világjáró (1) vörösingesek (1) zugló (1) Címkefelhő

Támogatóink

 

tamogato02_grund.jpg
tamogato03_wessling.jpg
tamogato04_futureal.jpg
tamogato05_cordia.jpg
tamogato07_betafence.jpg
tamogato08_budapest.jpg
tamogato06_kalapos.jpg
tamogato09_messzelato.jpg
tamogato01_susnyas.jpg

Grundtvig program helyzetjelentés: Mersin, Törökország

2015.08.19. 20:01 messzelatoegyesulet

A Messzelátó Grundtvig programjának újabb állomásaként sok kert-tagunk Törökországba látogatott 2015 áprilisában. A Messzelátóval karöltve a magyar csapat Mersin városában főzött gyümölcsből szappant, készített házi gözlemét és ismerkedett a török fűszerek varázslatos világával...

fozocske.JPG

articsokaval.jpg

Itt érkeznek a tapasztalatok, élmények, tanulságok:

“Izgatottan készültem, hiszen ilyen messzire még sosem sodort az élet, és tudtam Törökországhoz nem lehet semlegesen hozzáállni, vagy megszereti az ember lánya vagy nem. Ahogy leszálltunk Isztambulban, tudtam, nem lesz szerelem első látásra, de adnom kell egy esélyt a helynek, hiszen Nyugat és Kelet találkozásának kapujában állok.

És láss csodát, már második nap nem tűnt furcsának a nők bebugyoláltsága, talán csak magamat éreztem néha  “meztelennek”,  hiába  készültem  megfelelő  ruházattal.  Bár  a  török  nyelvi  gyorstalpalón  nem  sok ragadt  rám  a  köszönöm,  értem  –  igen  én  nem‐en  túl,  elsősorban  megfigyelni  szerettem  volna  ezt  a számomra  idegen  világot.  Első  ütős  élményem  (vagy  élményünk)  gasztronómiai  volt:  kínzóan  “európai jellegű ebédek és vacsorák” várta ránk mindennap, de szerencsére a reggelik visszaadták a helyi ízeket és keleti hangulatot.

Megható volt a helyiek által szervezett és közösen elkészített ebéd minden mozzanata, amit nemcsak egy “főző”  workshop  jellegű  programmal  kötöttek  össze,  hanem  egyúttal  betekinthetünk  az  igazi  török háziasszonyok  mindennapi  szürkének  nem  mondható  közösségi  életébe  is.  Nemcsak  a  kiskert “növényesítése”  hozta  közelebb  a résztvevő  helyi  és  külföldi  hölgyeket,  hanem  a  mindennapi munkájuk megannyi  eredménye  –  félelmetes  minőségű  hímzések,  festmények,  ékszerek  és  csodás  ízű,  végtelenül egyszerű ételeik. Talán ezen a ponton határoztam el, hogy egy ideig nem eszem többet húst (feltételezem, hogy a kisbuszból látott helyi hentes üzletek is mélyen beleégtek a tudatalattimba). 

dscf8259.JPG

A  számunkra  összeállított  programban  élménydúsra  és  kifejezetten  fárasztóra  sikeredett.  A  két  napra szervezett  project  beszámolókon  megtapasztaltam  mennyire  erős  hatással  volt  a  MESSZELÁTÓ tevékenysége minden projektben részvevő ország programjára – például sikeresen megszervezett Étterem Napok, és a már hungarikumnak is nevezhető “kikelős‐képeslap” készítő közösségi képzések. A Grundk3rtes helyzetjelentésünk  úgy  értékeltem  megfelelően színesre sikerült,  amit  még  megfejeltünk  egy  nagy  adag kézzel festett mézeskaláccsal is. Jó érzés volt ilyen nagyszerű csapattal képviselni Magyarországot. A török partner  által  elképzelt  és  levezényelt  programban  viszont  fájóan  sok  volt  az  utazás,  és  az  indokolatlan éttermi fényűzés. Kérdésemre, hogy miért nem helyi hangulatú vacsorákkal‐ebédekkel kedveskednek, csak annyi  volt  a  válasz,  nem  mindenki  szereti  a  török  konyhát  és  könnyen  mellé  lehet  fogni.  Végülis elfogadhatónak tűnt az indoklás, ezért hát a két körös esti bazározás után megvacsoráztunk egy helyi vega étterembe, ami megható élmény marad, hogy a késő éjszakai baklaváról ne is nyilatkozzak, mert másnap délután még egyszer repetáztunk, bár én sosem voltam baklava rajongó.

A programok közül a legmegdöbbentőbb számomra a szappanfőzős foglalkozás marad, amit nagyon sokan élveztek, hiszen erősen a kézműves foglalkozások irányába lőttek be, és szépen kitöltötte a délutánt, sok édes süteménnyel és fotózkodással egybekötve – ám alapjában véve csak egy márkásabb glicerines alapú török szappan olvasztásáról és modellezéséről szólt. Persze mindenki nagyon élvezte, én meg csak ámultam és bámultam a “bio” natúr festéken, amit a szappan gyümölcsök festésére használtak.

A  török  kertekre  visszatérve  sok  zöldbe  borult  helyszínt  látogattunk  meg  –  belvárosi  fűszerkertet, kiviültetvényes domboldalt, valamint egy “megkóstolható” narancsligetet és egyéb kísérleti területeket egy helyi  gyümölcsnemesítő  kutató  intézetben, sőt  egy  igen magasan fekvő mandula  ültetvényt  is,  ahol  újra indokolatlanul sok  házi  gyártású süteményt  kóstolhattunk  meg.  Számomra  (és  itt  megszólalt  a  rovarász énem) ezek a helyszínek igazi pajzstetű paradicsomoknak bizonyultak, hiszen sok olyan fajjal találkozhattam amiket  odahaza  csak  import  növényekről  ismerünk,  vagy  esetleg  mint  inváziós  behurcolt,  városi  klímát kedvelő fajokat. 

ceroplastes_valamelyik.jpg

Összességében  véve  nagyon  sok  apró  megvilágosodásom  és  “aha”  élményem  volt  Törökországban.  A repülőből nézve megértettem, hogy a legjobb  termőföldet, akkor veszítjük el amikor nincs éppen bevetve, mert  úgy  sodorja  a  szél  szanaszét,  mint  Szaharában  a  homokot.  Fájdalmas  és  megdöbbentő  volt  ezt megfigyelni  a  magasból.  Ami  még  nagyon  fájt,  a  fóliasátrakban  dolgozó  emberek  helyzete,  és  bár  csak biológiai védekezést alkalmaznak ezen a vidéken, mégis ott a sok tengerbe kerülő műanyag mezőgazdasági hulladék,  a  silány  minőségű  fóliasátrak  darabjai  és  a  kék  kötöző  zsinórok  (viszont  erre  volt  már  egy egészen  jó  megoldás  –  remélem  sikerrel  járnak,  és  megszabadul  a  tenger  ettől  a  csupán  cseppnyinek mondható műanyag terheléstől.) Az egyszerű és mégis igényes, főképpen vegetáriánus konyha pedig újra megnyitotta bennem az “így is lehet élni” lendületét és igyekszem az elkövetkezendő mindennapjaimban ehhez tartani magam.” (beszámoló: Fetykó Kingha, képek: Sojnóczki Annamária)

dscf8277.JPG

 “Jó volt látni, hogy a litván, lett és török egyesületeket is megihlette a magyarok és finnek által korábban bemutatott Restaurant Day ötlete (ami a Messzelátónál is rendszeresen szokott lenni, gyertek majd enni!). De láttunk jó példákat mi is a többiektől: a lettek főzőtanfolyamot indítottak rászorulók számára (ahol többek közt a krumpli és a sütőtök száz elkészítési módját lehet elsajátítani); a litvánok gondosan megtervezték, hogyan lehet legjobban hasznosítani egy első pillantásra nem is olyan nagynak tűnő kertládát; a törökök közösségi kertet hoztak létre az oktatóközpontban, még ha csak kicsit is; a finnek pedig főleg közös főzős programokkal népszerűsítik az egészséges táplálkozást. Kaptunk kóstolót csipkelekvárból és finn mentás csokiból, a magyar csapat által kivitt mézeskalács-készletek (amik kifogyhatatlannak tűntek) pedig mindenhol sikert aratott.)

(Részlet Lipka Borbála beszámolójából, amelyet itt olvashatsz: http://utonesutfelen.blogspot.hu/2015/04/mersinben-zoldultunk.html)

Képes beszámolónk itt

További Információk a Grundtvig Tanulási Kapcsolatok programról: http://messzelato.hu/grundtvig

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://grundkert.blog.hu/api/trackback/id/tr407718098

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.