HTML

GrundK3rt - Közösségi Kert a Apáthy István utcában

Mi nem métázunk, és játszunk fiktív háborúkat más bandákkal, hanem csak egy veteményeskertet hozunk létre a Grund Hostel mellett... ami most elköltözik a Bókay utcába, egy sokkal nagyobb telekre! UPDATE: 2015 január - tovább költöztünk az Apáthy István utcába, egy sokkal kisebb telekre, de ez sem szegte kertészkedő kedvünket sőt új erővel és kitartással varázsolunk zöld oázist a nyóckerben!

Címkék

2015 (1) 50 km-es diéta (1) alomszék (1) AlterNatív Hatalom (1) április (1) ásó (4) beszélgetés (2) biodiverzitás (1) Biodoboz (1) bioélelmiszerek (1) bogrács (1) bontás (3) bringa (1) cica (1) csákány (2) Debrecen (1) Debrecen Bike Maffia (1) dombágyás (1) élmény (2) élmények (13) emberek (1) environmental justice (1) esemény (14) faház (1) fák (1) fa anyag (2) film (1) filmvetítés (2) fotó (4) főváros (1) fűszer (2) gettho (1) Gólya (3) gólya (2) grund (8) grundkert klub (1) gyerek (2) hasznos (1) helyi (2) homok (1) ismeretterjesztés (1) jótékonykodás (1) kapa (2) káros (1) katica (1) kecskemét (1) kék (4) kerítés (3) kert (16) kertta (1) kerttag (1) kerttagok (12) Kisközösségek Átalakulásban (1) klub (4) költözés (5) komposzt (3) komposztáló (1) könyvbemutató (1) környezeti igazságosság (1) közösségi (9) közösségi kertek (1) közösségi kertek éjszakája (1) kulcslyukkert (1) Le Sauge (1) Machu (1) magaságyás (5) magbörze (2) magnet (1) média (5) megle (1) meglepetés (3) megnyitó (3) menekültek (2) messzelátó (3) motiváció (2) munka (6) munkafolyamat (4) művészet (1) növények (6) nyár (1) nyitott (1) ökopszichológia (1) palánta (1) pályázat (2) permakultúra (1) poloska (1) programok (1) riport (1) Sub Rádió (1) szeptember (1) talaj (2) tavasz (1) ted (1) torta (2) történet (1) tudatosság (1) tünet (1) utazás (1) vajaskifliparty (1) vendégposzt (1) világjáró (1) vörösingesek (1) zugló (1) Címkefelhő

Támogatóink

 

tamogato02_grund.jpg
tamogato03_wessling.jpg
tamogato04_futureal.jpg
tamogato05_cordia.jpg
tamogato07_betafence.jpg
tamogato08_budapest.jpg
tamogato06_kalapos.jpg
tamogato09_messzelato.jpg
tamogato01_susnyas.jpg

TÁRT KAPUKKAL VÁRNAK A KÖZÖSSÉGI KERTEK!

2016.08.04. 09:25 kingha

Szeptember 2-án egy varázslatos estére megnyílnak Budapest közösségi kertjei! Városszerte több mint 10 helyszínen, kertbejárással, finom ételekkel és színes programokkal várják mindazokat, akik bepillantanának a városi kertészek világába.


g16_1.jpg

Az elmúlt években több mint két tucat közösségi kert jött létre Budapesten. Elhanyagolt lakótelepi zöldterületek, iskolaudvarok, vagy épp üresen álló belvárosi foghíjtelkek alakultak rövid idő alatt helyi és egészséges zöldségek, gyümölcsök megtermelésére, pihenésre, kapcsolatépítésre alkalmas sokfunkciós közösségi terekké.  Az Első Közösségi Kertek Éjszakáján több mint 10 kertközösség együttműködésének köszönhetően minden érdeklődő számára lehetőség nyílik bepillantani a városi kertek izgalmas és változatos világába.

 A kezdeményezés ötletgazdája a VIII. kerületben található Grundk3rt. A szervezők célja, hogy felhívják a figyelmet a közösségi kertek értékeire – a környezettudatos gondolkodástól az egészségmegőrzésen és rekreáción át a közösségépítésig.

Az eseménnyel szeretnék beindítani a látogatók fantáziáját és kezdeményezőkészségét. Elősegíteni, hogy a „Mi lenne, ha én is kertészkednék valahol?” gondolata valósággá váljon. Megmutatni, mit jelent az az összefogás és együttműködés, ami a kertészeket a kert gondozása során közösséggé formálja.

 A csatlakozó kertközösségek – Aranykatica Kert, Békási Kert, Élet-Kert Közösségi Udvar, Erdőkert, Fókusz Női Csoport Kertje, Grundk3rt, Kerthatár Közösségi Kert, Kisdió Kert, Lőrinci Kertelő, Polgárőr Közösségi Kert, illetve Zug-kert – izgalmas programokkal készülnek az eseményre. Egyebek mellett felolvasás, közös főzés, kürtöskalács-sütés és koncertek várják a látogatókat az Első Közösségi Kertek Éjszakáján.

Időpont: 2016.09.02. 18.00-tól

Bővebb információ: Közösségi Kertek Éjszakája

Szólj hozzá!

Címkék: esemény közösségi szeptember közösségi kertek éjszakája megle

Vidéki kertész riport - A homok kihívásai

2016.08.04. 09:19 kingha

Kertészkedős tapasztalatok, szelíd növényvédelem, alkalmazkodás a "homok" furcsa törvényeihez és az önellátás lehetőségei, talán ezek a leggyakrabban felmerülő beszédtémáink Fekete Lacival, akit lassan egy éve ismerek a Kecskeméti Szatyor Egyesületből. Informatikus a mindennapokban, nagycsaládos apa, mosolygós férj ["nem adom senkinek" - jelzi felesége Edit :p ] és nem utolsósorban megszállott hobbi kertész. "Nem kicsi "kertje a felsőszéktói tanyavilág homoktengerében bújik meg, egy nagy kerti tóval, amiről sajnos elfelejtettem képet készíteni májusi látogatásomkor. De sebaj, hiszen kerti tavat mindenki látott már, akár homokon is - de ilyen érdekes kezdeményezést nem nagyon.

/lejegyezte-körbefényképezte kingha fetykó/

Kérlek mutatkozz be az olvasóinknak - Fekete László vagyok, munkahelyemen informatikus. Szabadidőmben különböző egyesületeknél önkénteskedem. Szeretem a természetet és a kertet, amit feleségemmel és gyermekeimmel gondozunk.

Miért fontos a kert a családod életében? Önellátás és kikapcsolódás. Saját magunknak termelünk vegyszermentes módszerekkel, így amit a kertből elfogyasztunk az biztos, hogy a legjobb számunkra. Törekszünk a minél nagyobb változatosságra így olyan zöldségeket és gyümölcsöket is ehetünk, amihez másképp nem, vagy alig jutnánk hozzá. Amit elfogyasztunk az mindig friss és egészséges.

A kert másrészről kikapcsolódás, megnyugvás, pihenés. Egy béke sziget ahol mindig fel lehet töltődni. Mindig mutat valami újat, szépet, amit meg lehet csodálni.

Mi motivált a kertészkedésben? Az alkotás öröme. Az, hogy látom felnőni a növényeket, termőre fordulni a fákat és látom, hogy jól érzik magukat. Természetesen a megtermelt jóízű zamatos gyümölcsök és zöldségek sem mellékesek. Valamint az a tudat, hogy el tudom látni magamat.

Mesélj nekünk arról, hogy hogyan nézett ki ez a kert-telek, amikor a gazdái lettetek? Egy rendezett telek volt szőlővel, gyümölcsfákkal és veteményessel. Minden rendszeresen permetezve, tavasszal "fel-rota-kapálva" az egész terület, utána pedig folyamatosan kapálva a gyomok miatt. Mindenütt igazi jó alföldi futóhomok. A talajba időnként libatrágya volt beforgatva, mert a szomszéd libákat tartott.

Milyen módszerekkel indultatok neki a művelésének? Először én is folytattam az előző tulajdonos módszereit. A kertben töltött időnk legnagyobb részét a kapálásra, locsolásra és a permetezésre fordítottuk. A gondozást meghálálta a kert a terményeivel, de nem hozott örömöt. Mindig aggódtam a permetezés miatt, mert azt csak hétvégén tudtam elvégezni, de akkor nem mindig volt olyan idő, ami kedvezett a permetezésnek. A gyomokkal folyamatosan küzdöttünk, de midig ők győztek. Olyanok, mint a hidra, ha levágod a fejét másik kettő nő helyette. Éreztem, hogy valami nincs rendben, másképpen kell csinálni, de még nem tudtam hogyan.

Hol és hogyan találkoztatok a permakultúrás kertművelés elveivel, egyáltalán bíztál a módszerben? Mivel az ismeretségi körömben csak olyan emberek voltak, akik hagyományos módon művelték a kertet, ezért az interneten kezdtem el keresgélni más módszereket (2010). Rátaláltam a permakultúrás kertművelésre és elkezdtem Baji Béla interneten található írásait és előadásait áttanulmányozni. 2011 tavaszán alkalmam nyílt arra, hogy egy kisebb társasággal ellátogassak Baji Bélához ahol bemutatta nekünk, hogyan működik a permakultúrás kert. Hazatérve szögre akasztottam a kapát és hozzáláttam egy új kert kialakításához. A tudásgyűjtéssel nem álltam meg, tovább kerestem újabb és újabb módszereket. Ahogy szélesedett a látóköröm úgy ismerkedtem meg új emberekkel, akiktől sokat tanultam. Többek között Nemes Mátyás és Vajna József. Megismerkedtem a bio, biodinamikus biointenzív, mélymulcsos módszerekkel és Ruth Stout kertjével, igaz csak videón.

Milyen technikákat alkalmazol a kertben? A földterület azon részét ahol nincs kert, rétként kezelem, csak nyírom, de rajta hagyom, amit lenyírtam, hogy helyben komposztálódjon. A kertben a legfontosabb a talajtakarás. Megszünteti a gyomosodást, alatta laza marad a talaj és csökkenti a kipárolgást, így kevesebbet kell öntözni.

A hagyományos ágyások mellett alakítottam ki magaságyást és egy kísérleti mély mulcsos ágyást. A burgonyát szalmába ültetjük. Készítettem olyan ágyásokat is, ahol a homokot kiszedtem 40 cm mélyen, beleterítettem egy fóliát és visszatettem a homokot. A nylon fólia nem egy környezettudatos dolog, de valamivel meg akartam gátolni, hogy a víz a felső talajrétegből leszivárogjon mélyebbre. Ezekben az ágyásokban sokkal kevesebbet kell locsolni a növényeket. Olyan, mint egy hatalmas virágláda.

A talajtakarás mellett nagyon fontos a víz és a talajerő utánpótlás. A locsolásnál elkezdtem áttérni a csepegtető öntözésre, de még nem sikerült mindenhol megoldanom. A talajerő utánpótlást komposztált lótrágyával oldom meg. A szalmás lócitromokat komposzt halomba rakjuk, belocsoljuk, és időnként átforgatjuk. A kész komposzt kerül ki a kertre, de nincs a talajba beforgatva csak a tetejére szórva. Mivel a talajnak nincs ásványi anyag tartalma ezt is pótolom Meliorit nevű kőzetőrleménnyel. 

Milyen forrásokból jutottál a "tudás"-hoz? „A tudásnak két fajtája van. Az egyik, amit megtanulunk és tudunk. A másik, ami a gyakorlásból sarjad ki, aminek eredményeként rájövünk, hogy mi az, amit még nem tudunk.”

A tudáshoz elsősorban másoktól, internetről és könyvekből jutottam. De a legfontosabb a saját megtapasztalás. Ha valami nem úgy sikerült ahogy gondoltam, akkor nem keseredtem el, hanem tudtam azt, hogy ezzel egy lépéssel közelebb kerültem a megoldáshoz.

Hajlamos vagy a megérzéseidre hagyatkozni, ha a kertről és egy váratlan helyzet megoldásáról van szó?Igen :p.

Hány részre osztanád a kertet? A földterületet három részre osztanám, kert, rét és tó. A kert (gyümölcsfák, szőlő, konyhakert) szolgál engem, a rét és a tó pedig a természetet. A kert részen gyakran megjelenek, csinálok valamit és így itt nincs nyugalom. A rét viszonylag háborítatlan és olyan élőlények lakhelye, akik nem szeretik az ember túlzott közelségét. A tó és benne a víz, maga az élet. Ivóvízzel látja el a madarakat, rovarokat, gyíkokat. Ezen kívül a legmegnyugtatóbb dolog a kertben. Ki lehet ülni a partjára és nézni az életet a vízben és felette. Teljesen kikapcsol és feltölt energiával.

Mi a "legproblémásabb" növény a kertetekben, és ki a kedvenc? Nincs problémás növény a kertben. Szerintem a növény is olyan, mint a tükör. Ha szeretet sugárzunk felé, akkor azt tükrözi vissza, ha mást, akkor azt. Külön kiemelt kedvenc növény sincs. Mindig más a kedvenc. Az egyik azért, mert most került a kertbe és még újdonság, a másik azért mert szépen fejlődik, vagy jó termést hozott.

Hogy álltok gyep és dísznövény fronton? Fontos a szép zöld gyep és a virágágyások?  A gyepet helyettesíti a rét. Nincs vele gond, és nagyobb a haszna, mint a gyepnek. Vannak dísznövények, de nem csak a „díszítés” velük a cél. Az egyik árnyékol a másik táplálékot ad a madaraknak, a harmadik búvóhelyül szolgál. Vannak olyan ágyások ahol virágzó növények vannak, de ezek elsősorban gyógynövények, amit teának gyűjtünk. A virágok a réten vannak. Mezei vadvirágok mint például a zörgőfű, aggófű, ebszékfű, szarkaláb, pipacs, csilláros ökörfarkkóró, cickafark és még sokan mások.

Vannak még ismerősök akik hasonlóképpen gazdálkodnak kicsiben? Van kivel tapasztalatot cserélni? Nem sok olyan ismerősöm van aki hasonlóan gazdálkodik. Ez vagy azért van mert kevés ismerősöm van, vagy azért, mert a kertészkedők nagy többsége hagyományos módszerekkel gazdálkodik. Szerintem az utóbbi az igaz. Azért van egy pár ember akivel tudok tapasztalatot cserélni, vagy tanácsot kérni. De még mindig sokat böngészem az internetet ebben a témában.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: kecskemét élmény kert homok permakultúra dombágyás

Egy új remény

2016.06.28. 11:09 kingha

Valaha rég, egy MÜSZI galaxisban... volt a Kisközösségek Átalakulásban projekt résztvevőinek egy találkozója, ahol megismerkedtem a MOMÁD (MozgalOM az Átalakuló Debrecenért) képviselőivel is. Egyikükkel azóta is tartottuk a kapcsolatot, meséltünk egymásnak, hol mi történik. Hogy miért mesélem ezt el nektek, és mi köze ennek a Grundkerthez? Mindjárt megtudjátok.

mkkgibbon_1.jpeg

Szilvinek régi álma volt egy mozgó közösségi kert útnak indítása Debrecenben. Az álom csak érlelődött és érlelődött, míg végül nemrég valóra vált, Szilvi pedig előtte megkeresett, volna-e kedvem segíteni ebben neki. Szívesen igent mondtam, ő pedig elkezdte szervezni a programot, aminek az lett a vége, hogy egy hosszú hétvégét töltöttem nála Debrecenben. Ez alatt a pár nap alatt rengeteg szimpatikus emberrel, és rengeteg közösségi kezdeményezéssel találkoztam.

Mire megérkeztem, Szilvi már megszervezte, hogy a rendelkezésemre álljon egy drótparipa (nem, nem szamár, ez sokkal délcegebb volt egy szamárnál!) a Debrecen Bike Maffia jóvoltából. Ismeritek a Maffiát? Igen, ők azok a lelkes bringások, akik erős szociális érzékenységgel vannak megáldva, és ennek okán rendszeresen főznek, adományokat gyűjtenek, és ezeket kerékpárral juttatják el a rászorulóknak. Itt vannak Budapesten, ott vannak Debrecenben, és hamarosan Szegeden is lesznek.

dbike_1.jpeg

No, hogy közben a történet közepébe is belecsapjak, csütörtök dél tájban érkeztem Debrecenbe, ahol Szilvi már várt az állomáson, és első utunk mindjárt a Sub Rádió stúdiójába vezetett. A rádió jelenleg forráshiánnyal küzd, de néhány lelkes önkéntes így is működteti egy csökkentett módban. Műsorokat készítenek, majd azokat a mixcloud-ra feltöltve terjesztik. Innen ti is meghallgathatjátok a Grundkertről szóló adást.

https://www.mixcloud.com/subhuradio/60-f%C5%B1szeres-perc-zs%C3%A1ly%C3%A1val-20160526/

[a link működik - csak másold be a keresőbe :) ]

A rádió után utunk a debreceni Biodoboz átadásra vitt. A Biodoboz egy közösség által támogatott mezőgazdasági forma, biztos sokan ismeritek már. Sok helyen működik szatyor- vagy dobozrendszer az országban. Debrecenben egy közeli biogazda termeli a mindenféle jókat, aki hetente egyszer viszi be a városba a gondosan összekészített dobozokat. A találkozóponton személyesen adja át a vásárlóknak, közben lelkesen mesél a gazdaságról, termésről, várható finomságokról. 

Csütörtökre már nem is volt más programunk, mint hogy Szilvi – aki egyébként Le Sauge (Zsálya) néven vegán ételművészként is ismert – megvendégelt a friss biozöldségekből készített vacsorával. Elég régóta vegetáriánus vagyok már, de szerepelt a bakancslistámon, hogy legalább néhány napra kipróbáljam a vegán étrendet az idén, így ez a kívánságom is valóra vált Debrecenben. 

mkk1_1.jpeg

Pénteken kibicikliztünk egy közeli településre, ahol a Debrecen Bike Maffiának van egy kis kertje, ahol saját maguk is termesztenek élelmiszert, amit utána ki tudnak osztani a rászorulóknak. Innen vittünk be a városba bringautánfutóval néhány zsák földet, ami aztán a mozgó közösségi kert talaját jelentette. Délután pedig kimentünk az Agráregyetemen lévő közösségi kertbe, ahol – már meg sem lepődtem – szintén van egy parcellája a Maffiának. 

agrarkert_1.jpeg

Este a DebreSLAM slam poetry előadását hallgattuk meg, és megismerkedtem a Natív Közösséggel. Itt kezdett számomra világossá válni, tulajdonképpen hová is csöppentem. A hétvégén ugyanis volt Debrecenben egy Natív Kocsmatúra névre hallgató eseménysorozat, ami összefűzte egymással a slam poetryt, a mozgó közösségi kertet, fotókiállítást, alternatív színházat, és még számos egyéb kulturális rendezvényt. A szervező pedig a Natív Közösség, vagy más néven az AlterNatív Hatalom volt. Ennek kialakulása egy közösségszervező munka eredménye, amelynek során fiatalokat szólítottak meg, és a véleményüket kérték, hogy miben látnak hiányosságokat, más néven fejlődési lehetőséget, Debrecenben. Szinte mindannyian hiányként említették a kulturális élet szűkösségét. Körülbelül egy éve kezdődött a közös munka, ismerkedés, találkozók, ötletelés, közben a közösség elkezdett organikusan is alakulni, jöttek barátok, barátnők, érdeklődők, a vége pedig az lett, hogy mostanra megszervezték magukat. Illetve képessé váltak közösen megszervezni egy Natív Kocsmatúrát. Nem mondom, hogy minden tökéletes volt, voltak nehézkes dolgok, szervezési hiányosságok, mint mindenhol. DE! Összességében nagyon hangulatos, sokszínű, fiatalos, és érdekes rendezvénysorozatot állítottak össze, amin több száz ember fordult meg, és érezte jól magát. Mindezt nonprofit formában, minimális előzetes tapasztalattal. 

Tulajdonképpen nem is kellene tovább írnom, mert a legfontosabbat már elmondtam. Ezért is adtam az „Új remény” címet a cikknek. Jó volt látni, hogy ezek a fiatalok - és az őket mentoráló idősebbek - mekkora lendülettel, felelősséggel végezték a munkát, és talán észrevétlenül sajátították el a „civil” létezés alapjait. Közben olyan érett gondolatokat hallottam tőlük a környezet állapotáról, az emberi szolidaritásról, a jelenlegi világrendről, amit fiatal felnőttektől manapság ritkán hallok. Tudom, hogy az én szavam nem sokat jelent ebben, de a magam részéről sikeresnek ítélem ezt a közösségszervező projektet, és megemelem minden kalapomat az ebben részt vevők előtt.

szilvibringa_1.jpeg

No, de hogy végül elmeséljem a mozgó közösségi kertet is: Szóval, szombaton elbicikliztünk a virág- és palántapiacra növényekért. Egy Maffiózó kis utánfutóval behozta a Mokka kávézóba a földet. Mi vittük Szilvivel a növényeket. Majd a kávézó teraszán az érdeklődőkkel közösen elültettük őket, beszélgettünk a közösségi kertekről, meséltem egy kicsit a Grundkertről is, de főleg a közösségekről volt szó. Az elültetett növények két hétig maradnak egy helyen, ahol a vendégek gondozhatják őket, illetve szüretelhetnek a gyümölcsökből, fűszerekből, majd két hét után a kert tovább költözik egy másik kocsma, kávézó, vagy étterem teraszára. Ha pedig valahol nagyon megkedvelik őket, az ösztönzést adhat a teraszok növényesítésére, amiben a mozgó kert önkéntesei szívesen segítenek.

A kert átadása után pedig belemerültünk a Natív Kocsmatúrába mi is. Kiállításmegnyitó, nyereményátadás, este buli helyi kezdő zenekarokkal, de ez már egy másik történet...

Béke: 

Gibbon

Szólj hozzá!

Címkék: élmény kert Debrecen kerttag Debrecen Bike Maffia Le Sauge Biodoboz Sub Rádió Kisközösségek Átalakulásban AlterNatív Hatalom

A Katiczákrul dióhéjban

2016.06.21. 13:44 kingha

Hajdu Melinda  - egy gondos grundkertész ismeretterjesztő írása

Életem nagyobbik részét úgy töltöttem, hogy a katicabogarakról csupán igen felszínes ismeretekkel rendelkeztem. Azt persze tudtam, hogy van kétpettyes katica meg hétpettyes katica, sőt még valami négyfoltos szerecsenkata is rémlett. Ha még jobban megpróbálok visszaemlékezni, akkor pedig egy kisebb testű, sárga alapon sokpöttyös katica is beugrik. A katicák hasznosságát is ismertem: megeszik a gaz levéltetveket.

Később persze kiderült, hogy a dolgok egyáltalán nem ilyen egyszerűek: egyrészt – időrendben előbb – megjelentek nálunk is a harlekinkaticák, másrészt Grundkert-tagok lettünk, és a kertben látott furcsa, ismeretlen (vagy legalábbis annak hitt) élőlények miatt jobban utánanéztem a katicáknak. Nagyon távol vagyok attól, hogy katica-szakértő legyek, de ez nem akadálya annak, hogy egy rövid összefoglalót írjak a róluk. 

A katicabogárfélék családjába (Coccinella-félék! Ugye milyen szép nevük van?) sok faj tartozik, és Magyarországon több mint hetven fajuk él, az ismert hét- és kétpettyes katicán kívül az egzotikusabb nevű szerecsenkatákon, füsskatákon keresztül a mocsári félböde, földitökböde és magrugóböde fajokig. Ezek egy része ragadozó, legnagyobb örömünkre megeszik a levéltetveket, esetenként pajzstetveket, lisztecskéket és takácsatkákat is. Egyes fajok, amelyek nem válogatósak, míg mások csak egy-egy levéltetűfaj fogyasztására specializálódtak, míg például a lucernaböde pedig növényevő. Nemcsak "kertjeinkben", hanem lombhullató és fenyőerdőkben is élnek katicák.

Ha sok a levéltetű, a katicabogarak is elszaporodnak. (A kertben a fekete levéltetvek voltak a legfeltűnőbbek, a tavaszi spenótot és a libatopot kifejezetten szerették.) Egyes katicabogarak imágói (kifejlett egyedei) és lárvái is ragadozó életmódot folytatnak [pl. hétpettyes katica, vagy a harlekinkatica], így életük során több mint 1000 levéltetvet is elfogyaszthatnak.

Az avarban, résekben, hasadékokban, farakásokban áttelelő példányok tavasszal a levelek fonákjára rakják le sárga színű petéiket, ezek kb. 1 hét múlva kelnek ki. A kikelő lárvákat valahol nagyon találóan miniatűr alligátoroknak nevezték, fekete alapon sárga-narancssárga-piros foltosak, és meglepően gyorsan tudnak közlekedni hat lábuk segítségével. A lárvák több vedlés után 10-30 nap múlva bábozódnak be, a báb pedig 1-2 hét alatt fejlődik kifejlett rovarrá, azaz imágóvá. Figyelem, a katicák bábja hasonlít a krumplibogár bábjához, de attól eltérően a katica bábja mozdulatlan és nincsenek lábai! (pontosabban: az egyik szabad báb, a másik pedig fedett, a krumplibogár bábja a talajban, a katicák rendszerint a leveleken bábozódnak – szerkesztői megjegyzés). A bábból frissen kikelt katica még nem pöttyös, hanem egyszínű, mintázata pedig fokozatosan alakult ki, mialatt megszárad és megkeményedik a bogár. Évente általában két nemzedékük fejlődik. Veszély esetén halottnak tettetik magukat, vagy pedig rossz ízű, sárgás folyadékot bocsátanak ki magukból, de ennek ellenére a madarak, nagyobb bogarak, pókok és sünök meg tudják enni a kifejlett katicákat is. 

Néhány éve hazánkban is megjelentek a harlekinkaticák, „akik” rendkívül sokféle alakban jelennek meg (leggyakoribb a 18 foltos változat). Európába a levéltetvek elleni biológiai védekezés céljából telepítették be őket Ázsiából, és főképpen üvegházi növények védelmére vetették be. A faj kiszabadulva az üvegházi környezetből,  megtelepedett és Európa-szerte inváziós fajjá vált. Az a probléma velük, hogy kiszoríthatják az őshonos fajokat (pl. mert táplálékhiány esetén más katicafajok lárváit is megeszik, a sajátjukat nemkülönben…), és sokféle problémát jelentenek pl. az áttelelő bogarak tömegesen jelenhetnek meg lakóépületekben is. Sok esetben szőlőfürtök közé is behúzódhatnak, így belekerülhetnek a mustba, és ronthatják annak minőségét, és akár tönkre is tehetik azt. A többi katicával ellentétben a harlekinkaticák hasi oldala narancsos-barnás, egy sötétebb, barnás vagy feketés színű pajzs alakú folttal, a lábaik pedig barnák. (A kertben is vannak harlekinkaticák, de hét- és kétpettyeset is láttunk.)

(De, a felsorolt negatívumok ellenére, ez a faj rendkívül hasznos számunkra, a levéltetvek elleni harcban, nemhiába, alkalmazzák már közel 10 éve a biológiai védekezésben. – szerkesztői megjegyzés.)

A fajok elkülönítését laikusok számára megnehezíti, hogy más katicáknak is lehetnek színváltozataik, a kétpettyes katica például a szokásos piros alapon két fekete pöttyös változat mellett megjelenhet fekete alapszínben is, a szárnyán két piros folttal. Az ún. tízpettyes katicabogár pedig alapból szeret sokféle alakot ölteni!

A kertben emellett egy kisméretű, sárga alapon sokpettyes katicát is láttunk (és persze máshol is, viszonylag gyakori faj): ő a huszonkét pettyes katica. Ez a katicafajta nem ragadozó, hanem penészgombákat, elsősorban lisztharmatot eszik.

Ezek után pedig menjünk ki a kertbe, és most már kicsit jobban kiművelődve vehetjük szemügyre Isten Tehénkéit.

További információk a harlekinkaticákról - 

http://www.coleoptera.hu/harlekin/sajat/A_harlekinkatica.pdf

http://gazigazito.hu/?modul=oldal&tartalom=1046993

http://www.coleoptera.hu/harlekin/leiras.php 

Felhasznált források:

http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tamop425/2011_0001_521_A_szantofoldi_es_kerteszeti_novenyek_kartevoi/ch03s02.html

http://izeltlabuak.ucoz.hu/index/katicabogar_felek_coccinellidae/0-187

http://www.termeszettar.hu/anyagok/katica/kati.htm

http://greenfo.hu/hirek/2011/05/20/hetpettyes-az-ev-rovara

http://gazigazito.hu/?modul=oldal&tartalom=1186110

http://www.mrns.hu/hirek/a-harlekinkaticak-biologiai-fegyvert-hasznalnak-europai-rokonaik-ellen

http://www.origo.hu/tudomany/20141013-allatok-katicabogar-invaziv-faj-a-harlekinkaticak-a-varosokat-szeretik.html

https://hu.wikipedia.org/wiki/Katicabogár-félék

https://hu.wikipedia.org/wiki/Hétpettyes_katicabogár

www.ladybird-survey.org

http://bogaras.blog.hu/2009/08/08/22_pettyes_katicabogar

16 komment

Címkék: hasznos ismeretterjesztés kert katica káros

VÁROSI KERTÉSZEK - RIPORTSOROZAT

2016.05.10. 23:41 kingha

Különleges ez a riport, hiszen meginterjúvolt emberünknek ma van a születésnapja és ez egy meglepi poszt. Nagy Zsolt 2014-ban csatlakozott a kertépítős csapathoz, igazán jó kertész vénája van, ami a babot és a salátát illeti, és ne feledjem el a lényeget, hogy igazi Linux [meg egyéb ámítógépes-cucc] guru. Ja, és van még egy titka, hogy lehetetlen lefotózni :). 

Mutatkozz be néhány mondatban:

Nagy Zsolt vagyok civilben civil :) több cégnél informatikusként dolgozok, önkénteskedem alapítványoknál.

Mikor és miért csatlakoztál a kerthez?

2014-és év elején történt még az állatkertben mikor Feri (Gibbon) éppen a nyomtató felett nézett valamit, ami kijött a nyomtatóból, az akkori kert elrendezésének tervei voltak, én meg megkérdeztem mit nyomtat, valahogy így kezdődött. Aztán tavasszal eljöttem házat építeni, magas ágyást hegeszteni, aztán valahogy lett egy parcellám. Az elsődleges gondolat az volt, hogy sok mindent ki akartam próbálni milyen esélyekkel lehet ezt, meg azt termeszteni, vagyis a parcella főleg a kísérletezésről, tapasztalatszerzésről szólt, hogy az itt megszerzett tudást nagyon léptékben kamatoztassam.

Milyen munkát vállaltál magadra a közösség és kert életének a megszervezésében?

Megpróbálom rendbe tartani a kert képtárát. Ez nagyrészt a kertben készült képek megszerzése teszi ki (kihasználva a nyilvánosság erejét: ha van a gépeteken a Grundkertről kép ne habozz eljuttatni a grundrive@gmail.com címre), azért mostanában én is próbálok pár fotót csinálni a kertről.

Mi a fontosabb a kert vagy a közösség?

Nem kérdés, a közösség. Mikor kis közösségünk kert nélkül marad akkor is képes létezni aktívan tevékenykedni, de jelen közösségünk nélkül kertünk se lenne.

Ha azt mondom kertészkedés - kikapcsolódásra vagy inkább komoly munkára gondolsz?

A Grundkertben kikapcsolódás, amúgy meg kemény munka, de azt nem a Grundkert keretein belül művelem, vidéken van egy kisebb földterületem, és azon próbálom a zöldség, gyümölcsigényeimet megteremteni.

Amikor belépsz a kapun, mi az első dolog, ami bevillan?

Az hogy már megint szorul a kapu. Sokszor gondolok, arra mit tanulok ma? Végül is annyiféle fajta növény van a kertbe a kaktusztól a sarkantyúkáig és azon túl is kicsit. (A kertben ettem először sarkantyúvirágot azóta is imádom. Ha van, valakinek felesleges magja szívesen cserélnék). 

Kertész sikerélményed?

A salátát emelném ki, nem gondoltam volna, hogy ilyen egyszerű termeszteni. De igazából a tavaly előtti japán virágkeverékem virága volt, amit már nem is tudom hol vettem, a nem túl magas minőségű grafikával ellátott csomagoláson nem látszott mi is lehet belőle (színes foltok egy zöld háttér előtt), de egy két növény kifejezetten szép lett még vittem is haza belőle.

Választanod kell a következő virágok közül: kardvirág, körömvirág, réz virág vagy büdöske – melyik kettőt ültetnéd a parcelládba és miért?

Legszívesebben valamilyen fenyőt választanák, egyszerűen imádom őket, de ez sajnos nem a Grundkertben való. Körömvirágot mert ez a gyógynövények svájci bicskája, olyan sok mindenre gyógyír. Réz virágot választanám, mert nagyon szépnek tartom.

Ma este kapsz egy varázspálcát egy röpke fél órára, és csak a kertben varázsolhatsz vele – mit varázsolnál?

Egy kutat, amibe van víz.

Egy mobil játszóteret.

Két kemencét.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: munka kert élmények kerttagok

Egy Grundkertész szerint a világ - bringával és barátokkal a bioélelmiszerek nyomában

2016.05.05. 11:48 kingha


miki.jpg[Mátéka] Miki vagyok 31 éves és azt, hogy mivel foglalkozom elég nehéz definiálnom. A legtöbbet szakácsként dolgoztam, de van egy politológus diplomám is. Sokan kérdezték már, hogy jön össze a két dolog? Számomra a kapcsolódási pont a fenntarthatóság, aminek szerintem az egyik sarokpontja az élelmiszer. Mert szerintem minden azzal kezdődik. Többek között az egészség, az élvezet, a szabadság és a függetlenség.

Ha a fenntarthatóság az élelmiszerrel kezdődik, akkor számomra egyértelmű volt, hogy többet szeretnék tudni a fenntartható és egészséges élelmiszer előállításáról és feldolgozásáról. Végig követni a folyamatot a magtól, egészen a tányérig. Ha pedig mások már rendelkeznek ilyen tudással, akkor képlet egészen egyszerű, csak meg kell látogatni őket és tanulni tőlük!  Eddig azt hittem, egy ez a tudás valami új és messzire kell menni érte. Emiatt eddig Nyugat-Európába látogattam projekteket. Nagy hatással volt rám egy Innsbruckban található projekt (Waldhüttl Mentlberg), ami a közösségi kertészkedés ötletét kombinálja a városban dolgozó romák lakhatásának megoldásával. Vagy éppen egy andalúziai kezdeményezés (La Casa Hada), ami a permakultúra bemutatását tűzte ki célul, a jóga és az önismeret segítségével.

Aztán voltam olyan szerencsés, hogy a Grundkert vállalkozott arra a feladatra, hogy szervez egy kezdő képzést a Kisközösségek Átalakulásban elnevezésű program kereteiben. A képzésen pedig olyan emberekkel találkoztam, akik szinte a közvetlen környezetemben csinálnak remek dolgokat. Például Adományboltot üzemeltetnek Kecskeméten, biokertészkedést népszerűsítenek Magyarkanizsán, vagy éppen permakultúrás képzéseket tartanak Lókúton. Mivel éppen terveztem egy tavaszi bringa túrát kézenfekvő volt, hogy összekössem a kellemest a hasznossal. Ezért igyekeztem meglátogatni néhányat a képzésben résztvevő kisközösségekből is.

Az utam első megállója Kecskemét volt, ahol ex-Grundkertész barátaimnál, Kingánál és Zsoltnál töltöttem két éjszakát. Az érkezés után bemelegítésképp kertészkedtünk egy kicsit. Mert Zsolték elhatározták, hogy megszelídítik a házuk elburjánzott városi dzsungelét. A következő nap pedig meglátogattuk a Medina Adományboltot és a Kecskeméti Szatyor Közösséget. Kinga minden csütörtökön ott önkénteskedik, így sokakat ismer a helyi termelők közül. Többeknek be is mutatott közülük, így ismerkedtem meg Trecskó Móni termelővel, akinek a tanyája éppen útba esett a következő napi úticélom (Szabadka) felé. Szerencsére Móni volt olyan kedves és körbevezetett a tanyáján és szívesen mesélt arról, hogy mivel foglalkozik. Néhány helyen már jártam életemben, de ennyire homokos talajt még sehol sem láttam. Érdekes volt hallani, hogy az ilyen típusú homoktalaj mennyire más módszereket igényel (például fejtrágyázást), mint például egy kötöttebb talaj. A tanyalátogatás után folytattam az utamat Szabadka irányába, ahol egy régi EVS önkéntes társam mozgósította a baráti körét és szerzett nekem szállást éjszakára. Hvala Zoran és Sinisa!

A következő reggel korán keltünk, mert vendéglátómnak Sinisának maratoni gyaloglóversenye volt Újvidéken és idejében el kellett indulnia. De ennek köszönhetően korán odaértem Magyarkanizsára, ahol a Meta Terra Egyesület tagjai és önkéntesei már elkezdték az előkészületeket az általuk megrendezett Kikelet fesztiválra. A Meta Terra egy olyan civil szervezet, aminek a fő célja a közösségi gondolkozás és a helyi gazdaság megerősítése és a bioélelmiszer előállítás népszerűsítése. Az egyesület három pilléren nyugszik. Az első a „Kanizsai Kosár”, amit helyi termelők használhatnak, abban az esetben, ha betartják az egyesület által támasztott feltételeket (például a permetezési napló pontos vezetése). Ez a fogyasztóknak azért előnyös, mert védjegy segítségével bizonyosak lehetnek abban, hogy helyi és egészségesebb terméket vásárolhatnak. A Meta Terra második szekciója a biokert mozgalom, aminek a célja az organikus kertészeti módszerek minél szélesebb körű terjesztése a helyi lakosok magánkertjeiben. Ezt elsősorban (akár helyszíni) tanácsadással, előadások szervezésével és egy bemutatókert segítségével teszik. A harmadik szekció pedig a helyi kézműveseké, akik szintén részei a helyi gazdaságnak. Ezért fontos, hogy a helyiek tudják azt, hogy nem csak az élelmiszer készülhet helyben. Hanem például a szappan, az ékszer, vagy éppen a táska is. Ezen kézműves termékek megvásárlásával pedig szintén a helyi gazdaságot és a helyi közösséget támogatják. A fesztivál után az estét Lillánál és férjénél, Csabánál töltöttem, akik már 8 éve foglalkoznak bio fűszernövények termesztésével. Sokat meséltek arról, hogy eleinte a helyi közösség nehezen fogadta a „nem megszokott” fűszereket, de évek kitartó munkájával elérték azt, hogy sok család asztalára új ízeket csempésznek és mára a nevük jól ismert, ha Kanizsa környékén a friss és a szárított fűszerek kerülnek szóba.

A következő reggel indultam útnak Újvidék irányába. A 110 km-es szakasz során sűrűn váltogatták egymást az esős, a napos és a szeles időszakok. Panaszra azonban nem volt okom, mert a sok esőt a sors erős hátszéllel kompenzálta. Aki bringázik, az tudja, hogy a hátszél mekkora segítséget tud jelenteni! A lényeg az, hogy sikerült megérkeznem Újvidékre és a cirill betűs utcatáblák okozta meglepetés után könnyen oda találtam Csilláékhoz, akiket Couchsurfingen ismertem meg. Csilla egy magyartanárnő, aki Futakon tanít egy mezőgazdasági iskolában, ahol vannak magyar osztályok is. A két naposra tervezett tartózkodás négy naposra sikeredett, mert nagyon jól éreztük magunkat együtt. Csilla gyerekei (Márti és Lázi) nagyon szuperek és már nagy rutinnal rendelkeznek a kanapészörfösök fogadásában. Ahogy Csilla fogalmazott ez már nekik természetes és ők már igazi nyitott világpolgárok lesznek. Az Újvidéken eltöltött napok során részese lehettem a család mindennapjainak (bevásárlás, főzés, kertészkedés, társasozás), de jutott időnk a suli és egy almalé préselő üzem meglátogatására is. Nem beszélve a Duna menti off road bicikli túráról!

Négy nap újvidéki tartózkodás után indultam haza. Mivel az odaúton Vajdaság keleti részén (Szabadka, Kanizsa, Zenta, Ada) jöttem, vissza mindenképpen a másik irányba szerettem volna menni. Szerencsére Zomboron ismét működött a Couchsurfing és Slavica egy helyi jógatanárnő befogadott egy éjszakára. Sőt fel is ajánlotta, hogy részt vehetek a következő jóga óráján, ami nagyon jó esett a hat órányi tekerés után. Túrám utolsó előtti napját korán kezdtem, mert másfél napom volt visszaérni Pestre (a szombat délutáni spanyol órára haza szerettem volna érni). Ezért úgy döntöttem, hogy aznap addig megyek, amíg tudok, és ott fogok aludni, ahol az erőm elfogy. Szerencsére még Csillától kaptam egy tippet, hogy a Duna mentén (egész pontosan a töltésen) végig van kerékpárút. Ezért Bajánál rámentem a töltésre és egészen Soltig ott mentem, ahol este hét órakor úgy éreztem (kb. 140 km megtétele után), hogy a napi etapnak ott a vége. A kerékpárút mellett találtam egy kedves családi panziót, ahol a tulajdonos néni volt olyan kedves, hogy a korlátozott lehetőségeimhez igazította a szoba árát. Az utolsó napom is korán kezdődött, de nagyon megéreztem az előző napi hajtást. Egész nap küzdöttem a fáradtsággal, de szerencsére a csökkenő kilométerek, néhány kedves helyi lakos és a Rage Against the Machine átsegítettek a permanens mélypontokon! Budapestet végül Rákosfalva irányából közelítettem meg és egy óra késéssel ugyan, de sikerült odaérnem a spanyol órára is!

 

Visszagondolva nagyon elfáradtam, de az út nagyon-nagyon jó volt. Remek emberekkel találkoztam és sok új dolgot tanultam. Például azt, hogy az organikus gazdálkodási módszerek és a hozzájuk kapcsolódó tudás egyáltalán nem új keletűek. Például Magyarkanizsán Bödő Kálmán bácsi körbevezetett bio kertjében és elmondta, hogy ő már a ’70-es évek óta ezzel foglalkozik. És nagy- és dédszüleink is rengeteg praktikát ismertek, amit mi a modernitással valahogy elfelejtettünk. És igazából csak újra fel kell fedeznünk őket és bemutatni, hogy máshogy is lehet gazdálkodni, gondolkozni és élni. Például úgy, hogy használjuk a helyben lévő erőforrásokat, tudást és összekötjük azokat az embereket, akik közel élnek egymáshoz. Esetleg felesleggel rendelkeznek, vagy éppen valamiben hiányt szenvednek.

A megoldások sokszor kézenfekvőek és pofon egyszerűek! Csak össze kell kötni a pontokat.

Szólj hozzá!

Címkék: bringa élmények közösségi bioélelmiszerek kerttagok

Molnos Zselyke - Ökopszichológia-alapkönyv

2016.05.01. 18:51 kingha

Esemény - könyvbemutató: Molnos Zselyke - Ökopszichológia - alapkönyv 

Helyszín - MagNet Közösségi Ház - Andrássy út 98., Budapest 1062

Időpont - 2016. 05.04. - 17:30 ~ 20

Az Ökopszichológia műhelysorozat 2015. év végén indult, Molnos Zselyke ökopszichológus és Donáth Attila szupervízor, coach szervezésében. Azóta minden hónap első hetében találkozunk a budapesti Szatyorboltban, hogy lépésről lépésre megismerkedjünk az ökopszichológia alapgondolataival és a felvetett fókusztémákkal. A gondolatébresztő előadások megannyi személyes példát, tapasztalást és megélést hívnak elő, melyeket közösen átbeszélünk, így átvezetve az elméleti témákat a gyakorlat és való élet színterére.

A kialakuló kötetlen beszélgetések, a közös gondolkodás, és a holisztikus szemlélet inspiráló, valamint erőt ad ahhoz, hogy továbbra is tudatosan cselekedjünk egy jobb holnap reményében. 

Hogyan kapcsolódik ez a könyv a Grundkert életéhez, elveihez? Egyszerűen, hiszen az az erő, amivel közösen megteremtettünk a koszos-zajos város közepén szinte a semmiből egy zöld oázist [megpihenni, elmélyülni és tapasztalni a természettel való együttműködést és harmóniát] segít feloldani az egyéni belső feszültségeinket, elindít egy "öngyógyító" folyamatot a lelkünkben, és apránként átalakítja a gondolkodásunkat.

Riportunkban életéről, tapasztalatairól és nemrég megjelent könyvéről kérdeztük a szerzőt, Molnos Zselykét. 

wp_003077_1.jpg

  • Amikor megosztottam a könyvbemutató eseményét, többen is felkapták a fejüket, hogy mi ez a könyv és mi közöm hozzá, de ott volt a kérdés is, hogy ki ez a "lány" és mit akar? 

Molnos Zselyke vagyok, ökopszichológus. 

Biológiát,ökológiát és pszichológiát tanultam, évekig középiskolában tanítottam, önkéntes trénere voltam egy középiskolások iskolán kívüli képzésével foglalkozó szervezetnek, majd tanácsadóként dolgoztam.

  • Hogyan jellemeznéd magad?

Szeretek elmélyülni a gondolataimban és a belső csendből töltekezni. Megosztani és befogadni a mélységből hozott tartalmakat. Időt szánni arra, ami fontos. Jól lenni – minden részem egységét megélve.

  • Miért éppen a biológia és a tanári hivatás? 

Mindig szenvedélyesen érdekelt az ÉLET: hányféle formája van, hogyan működik, hogy lehet az, hogy valami, ami ennyire törékeny, mégis ennyire erős? Nagyon szerettem a biológiát, és a tanítás családi mintaként adott volt.   

  • És hogy jutottál el az ökopszichológiáig?

Számomra az ökopszichológia egy olyan tág rendszert jelent, amely integrálja eddigi tapasztalataimat, érzéseimet, gondolataimat – és nem utolsó sorban tanulmányaimat. Úgy érzem, révbe értem.

  • Miért tartod fontosnak, hogy szélesebb rétegek megismerjék ezt a tudományterületet?

Úgy érzem, az ökopszichológia egyik legfontosabb gondolata az, hogy kitágítja a „természet” fogalmát, amelynek saját lényünk is része. És ezen keresztül nem elég csak nagyon „zöldnek” lenni, ha közben önmagunkkal rosszul bánunk.

Azt gondolom, az ökopszichológia erre az alapvető kérdésre keresi a választ: hogyan legyünk jól úgy, hogy az a tágabb rendszerek jóllétébe illeszkedjen; hogyan élhetjük meg egyszerre a magunk színes sokféleségét, összetettségét, teljességét, és lehetünk mégis egységben a világgal? És ez mindannyiunk kérdése lehet.

  • Volt-e radikális fordulópont az életedben, amikor úgy érezted, eddig ez volt valahogy, de most már egészen másképpen szeretnél élni? 

Igen. Amikor azt éreztem, hogy ha így folytatom tovább, bele fogok betegedni. Gyökereiben változtattam az életemen: máshol és főleg máshogyan élek, mint addig.

  • Szerinted lehet-e azon a harácsoló-kizsákmányoló eszmerendszeren változtatni, amiben jelenleg élünk?

Biztos vagyok benne, hogy igen. Hiszen nagyon mélyen végül is egyformák vagyunk, ugyanaz mozgat bennünket. A változás sokunkban elindult, és gyűrűzik tovább.

  • Van egy kísérleti jellegű műhelysorozatod, ami az ökopszichológia témaköreivel foglalkozik, kinek szántad ezt (és kit szeretnél vele megszólítani?)

A műhelyt társammal, Donáth Attilával indítottuk, és elsősorban a könyv témáit dolgozzuk fel. Ősszel indul az Ökopszichológia Klub is, amelyben különböző meghívottakkal beszélgetünk az ökopszichológia és más szakterületek párhuzamáról. Azoknak szól, akik nyitottak arra, hogy kérdéseikkel, gondolataikkal, érzéseikkel bekapcsolódjanak ebbe a közös útkeresésbe.

  • Írtál egy könyvet, amiben összefoglaltál szinte mindent, amit tudni illik az ökopszichológiáról - mi motivált a megírásában?

Elsősorban a terület kutatása mozgatott, számtalan kérdésemre kaptam lényegi választ. Aztán kezdett összeállni egy újfajta rendszer, jöttek új gondolatok, és ahogyan egyre többet beszélgettünk Attilával a témáról, egyre mélyebbre mentünk, és egyre izgalmasabbnak, komplexebbnek, színesebbnek és mégis végtelenül tisztának és egyszerűnek tűnt az egész megközelítés. Mindenképp meg akartuk osztani másokkal.

  • Kinek a könyvespolcán, éjjeliszekrényén, íróasztalán, kezében lenne jó ezt viszontlátni?

Elsősorban azoknak ajánlom a könyvet, akik tudatában vannak a globális problémáknak, és elindultak a tudatos viszonyulás valamely ösvényén, ugyanakkor elakadtak, s úgy érzik, hogy az a cselekvési paletta, amelyet ismernek és gyakorolnak, egyre inkább beszűkíti őket: bizonyos én-részeiknek nincs helye a „nagy tudatosságban”, hasítaniuk kell. Olyanoknak, akiknek már saját élményük van a változásról, tudják, hogy az egy folyamat, és tapasztalták ennek nehézségeit. Ebben az útvesztőben kínál eligazodást a könyv.

  • Mik a terveid? Lesz - van folytatás? 

Igen, lesz folytatás. Ez a könyv viszonylag tömény írás, alkalmatlan a felszínes olvasgatásra, befektetett munkát kíván az olvasótól. Többek közt azért is neveztem alapkönyvnek, mert számos témát tervezek jobban kibontani belőle, illetve különböző célcsoportokra adaptálni.

A könyvbemutató facebookos eseménye - https://www.facebook.com/events/1129717323725645/

A szerző honlapja - http://ecopsychology.hu/ 

2_az_okologiai_en.jpg 

Szólj hozzá!

Címkék: esemény riport könyvbemutató magnet ökopszichológia

Világjárók rovatunk - Beszámoló Brazíliából

2016.04.14. 14:24 kingha

Friss rovattal jelentkezünk "Világjárók"- Ha azt kérded miért? Hát azért, hogy érdekes történetek-tapasztalatok-élmények ne csak a tűz mellett és a közös emlékekben maradjanak meg, hanem a világhálón is.

Fogadjátok szeretettel kertész társunk, Kenéz Dániel történetét.  

************************************

A nevem Kenéz Dani, 23 éves szociológia hallgató vagyok, aki tavaly Brazíliában a természetbe esett szerelembe. De kezdjük ez elején a történetet.

2015-ben megismertem egy brazil lányt, aki cserediákként tanult Budapesten. Már több mint egy fél éve együtt voltunk, amikor felvetette, hogy menjek vele vissza az otthonába egy fél évre, mikor lejár számára az itt tartózkodás ideje. Erre egyértelműen igent mondtam, majd február 5-én már a repülőn ültünk Brazília kellős közepe felé. A családja Palmas Tocantins-ban lakott. A város a modern építész mintaképe és egyben a várostervezés szégyene. Minden utca és tér vonalzóval meghúzott szabályosan elrendezett és legfőképpen autóknak tervezett. Biciklis és gyalogos közlekedés szinte teljesen lehetetlenné vált, a távolságok hatalmasra nyúltak, emellett a rengeteg lefektetett beton még este is megtartotta a 30-32 fokos átlag hőmérsékletet. Egy földi pokol. A város az ország legújabb fővárosa, körülbelül 26 éves, de ezen a rövid időn belül is rengeteget változott. Az eredetileg Tocantins folyót a nemrég épült vízerőmű hatalmas tóvá duzzasztotta, ami felbecsülhetetlen természeti károkat okozott, főleg, hogy olyan területeket is elöntött, amikre a tervezők nem számítottak. 

Az első hónapokat a családnál töltöttem, és volt, hogy részt vettem egy faszámlálási programban. A célja, hogy a városvezetésnek aktuális térképe legyen a város és a környező települések faállományáról. Ez hozzájárul később egy mind az állatok, mind az emberek számára élhetőbb környezethez. Ahogy már említettem a város hőmérsékletét, a helyes fahasználat ezt radikálisan csökkenteni tudja. Azonban a jelenlegi helyzet inkább siralmas értékeket mutatott. Az eredeti szavannához hasonló (cerrado) növényzet átalakult a kiirtás és a sok idegen és tetszetősebb fajok behozatalával. A város, amint a neve is elárulja, rengeteg pálmával volt beültetve, ami nem nyújt se árnyékot, se elegendő otthont a madaraknak, se kellő páramennyiséget, hogy hűtse a környezetet. Az Afrikából behozott magasabb növésű fű (szarvasmarha legeltetésre) az egyébként is szárazidőszakban jellemző tüzeket fokozta, így még nagyobb károkat okozott. Sajnos Brazília tele van olyan példákkal, ahol az ember a saját hasznára próbálja kizsákmányolni a természetet és ezáltal mérhetetlen károkat okoz. 

De most jöjjön a szép is. Áprilisban úgy döntöttem önkéntesként jelentkezek egy farmra, hogy közelebb kerüljek a természethez és hasznosan töltsem az időmet. A WWOOF szervezeten keresztül (nemzetközi önkéntes program, amely összeköti egy országon belüli apró gazdaságokat) találtam egy helyet a szomszédos államban. Alto Paraiso de Goias városa még a 70-es 80-as években vált híressé Osho látogatása által. Azóta rengeteg hippi és mindenféle spiritualitásban érdekelt ember paradicsoma lett (egyes helyeken azért megmaradt a ’favela’, a szegénység és a crack használat). A legenda úgy tartja, hogy a város és környéke egy hatalmas kristály tetején csücsül, ami feltölti energiával a térséget. Ebben én nem vagyok biztos, az viszont igaz, hogy amint elindulsz a farmra vezető úton minden lépésnél kristályokat találsz, egyszer akkorát, ami nagyobb volt, mint az öklöm. A farm és az egész térség a Chapada dos Veadeiros nemzeti park része. A Chapada fennsíkot jelent, és ahogy majd a képekből is látható lesz, a hely, Mariri Jungle Lodge, egy ilyen fennsík lábánál fekszik, az erdő közepén. Hogy a tulajdonosról írjak egy pár szót, Mari a főnököm, de még inkább barátom, egy gazdag papírgyár tulajdonos lánya, aki apja pusztítását kívánta valahogy kompenzálni. A hely mind szállásként, mind farmként és természetvédelmi területként működött. Ebből kifolyólag volt medence, amit a patakvíz táplált, ültetvények és kertek, fára épült házak, szauna, jóga templom, komposzt WC stb. A képek többet nyújtanak majd a leírásnál. Hetente 6 napon 8 órát dolgoztam, sokszor kifejezettem fizikailag nagyon megerőltetően. De elképesztően élveztem, főleg, amiatt mert tudtam, hogy amit csinálok, annak látom értelmét és minden nap rengeteget tanultam. Volt, hogy teraszokat építettünk, lépcsőket emeltünk, 20 méteres fákra másztunk megmetszeni, palántázunk, vendégekről gondoskodtunk, vízvezetéket szereltünk, festettünk… Minden nap valami új munkában volt részem.

De ami ennél még fontosabb, hogy a környezet, amiben éltünk, az emberekkel együtt folyamatosan tanított, és megmutatott egy életet, amit nem a rohanás, a teljesítmény vagy a siker határozott meg. Amint a szervezetem hozzászokott a megterheléshez az időérzékem is megváltozott. Minden a nap mozgásához és a természet változásához igazodott. Azt éreztem belül gyógyulok, az Anyatermészet folyamatosan vezet. Sajnos ebben a beszámolóban ne tudom bemutatni mindazt, ami velem történt azonban, az élmények megtapasztalása megváltoztatta az életemet. Elhelyezett bennem egy értékrendszer, aminek nem az ember áll a legtetején, hanem rámutat, hogy mi csak egy apró, porszemnyi része vagyunk, mindannak ami körülöttünk történik. Bár a városból úgy tűnhet, hogy leigáztunk és hatalmunkba kerítettük a természetet, de ez közel sem így van. Ez ennél végtelenül összetettebb, emberi ésszel felfoghatatlan gazdagsággal és erővel uralkodik rajtunk és bennünk.

Végszónak, ahogy egy Ayahuasca szertartáson elhangzott:

            Viva a Agua, viva a floresta, viva a natureza, viva Pacha Mama!

            Éljen a víz, éljen az erdő, éljen a természet, éljen Pacha Mama!

Szólj hozzá!

Címkék: emberek élmények világjáró vendégposzt kerttagok

Április - éled a városi kert

2016.04.07. 11:17 kingha

Valljuk be, csak a megszállottak merészkednek a márciusi hideg szélben a városi kertjükbe, hogy nekiveselkedjenek parcellájuk rendbetételéhez. Az igazi nyüzsgés április elejére van időzítve. Beindul  az élet a közösségben, hiszen valakinek meg kell csinálnia az eszközleltár, kertibútorok felújítását, át kell festeni a faházat, meg folyton "kell" valamit építeni [komposztáló, magaságyás, kerti bútor] éééééés igen - jó együtt lenni. 

Néhány kép ezen aktivitásainkról - frissek és régiek vegyesen. 

De foglalkozzunk most egy picit avval a darabka édenkerttel, amit megművelünk, legyen az magaságyás vagy parcella, mert ahogy olvasom és hallgatom sokféle kérdés felmerül fel ilyenkor a tapasztalatlan tulajdonosban. Bár tele van a világháló mindenféle hasznos-kertes információval, nehéz kiszűrni azt amire neked, mint városi kertésznek szükséged van. Ehhez próbálunk kis segítséget nyújtani, avval, hogy szépen összefogjuk azokat a fontosabb tennivalókat, vetnivalókat amikkel valóban foglalkoznod kell.  

Tennivalók a kertben:

  • Ideje kitakarítani az ágyásokat, eltávolítani a tavalyi növény maradványokat, eltávolítani a talajtakarást; meglazítani a talajfelszínt [aki ragaszkodik az ásáshoz, az ássa, gereblyézze, lazítsa]; kijelölni a jövendőbeli ágyásokat; 
  • Tápanyag utánpótlás és talajjavítás: (1) gombakomposzt: szépen lehet teríteni, de érdemes hagyni szikkadni egy pár napot, majd ezután beledolgozni a talajba; (2) komposztot és az érlelt marhatrágyát csak bele kell dolgozni a talajba; (3) ha csak a májusi paradicsom szezonra fókuszálsz, akkor se hagyd a parcellád parlagon. Vess bele spenótot, salátát, hónapos retket, sőt akár céklát is – szegélybe snidlinget és büdöskét. Hadd hálózzák be a gyökerek a talajt, így nem szárad ki, laza marad és terméssel is számolhatsz – csipegethető friss levelek salátába, szendvicsbe.
  • Ha „palántáznál-kiültetnél” akkor a kiültetéshez felhős napokat válassz. Fontos, hogy a növények gyökereit előzetesen jól beáztasd. A cserepes növényeket egyszerűen merítsd vízzel telt edénybe, míg a szabad gyökerűeket rendesen iszapold be.
  • Figyeljünk madár és rovar barátainkra:
    • érdemes építeni egy rovarlak-ot - http://www.foxleas.com/make-a-bee-hotel.asp
    • telepíteni egy madáritatót - fürdetőt - http://theselfsufficientliving.com/20-homemade-diy-bird-bath-ideas-to-attract-birds-to-yard/

Fűszernövények: Kiültethetőek a cserepes fűszernövények, de figyeljünk oda a beiszapolásra és a locsolásra, mert könnyen kiszáradhatnak. Tőosztással ilyentájt szaporítható a citromfüvet, menta, snidling. Hideg ágyba érdemes dugványozni rozmaringot (a fahéj segítő szerepéről se feledkezzetek el!). Érdemes visszavágni a citromfű, zsálya és levendula töveket. Hónap végén szabadföldbe vethető a borágó. 

Virágoskert: Vethetőek az egynyári virágmagok: őszirózsa, rézvirág, körömvirág, büdöske stb. Cserepes egynyári növényeket is kiültethetsz, de csak az enyhébb napokon. Kiültethetőek a kardvirág gumói; dáliákkal is kísérletezhetsz – csak figyelj, hogy mélyre és tápanyag dús talajba kerüljenek a gumók. [a dália könnyen kidől – akárcsak a kardvirág, erre is gondolj ültetésnél]

Zöldséges kert 

  • Célzott talajjavítás: trágya, gombakomposzt, alginit [paradicsomok helyét lehet előkészíteni – kapjon rendesen tápanyagot]
  • Vethető szabadföldbe: saláták (folyamatosan vesd őket, 10 napos hullámokban: tépő, tölgylevelű, lollo rosso és biondo), hónapos retek, nyári retek, velő és cukorborsó, cékla, petrezselyem, sárgarépa, mángold, kelbimbó, spenót és sóska.
  • Edzett palánták: saláta, korai káposzta, karalábé és karfiol - meleg napokon kiültethetők
  • Ideje edzeni a paradicsom és a paprika palántákat; a késő kásák még vethetnek paradicsomot és paprikát, nagy cserepekbe, hiszen május végéig jól behálózzák gyökereikkel a talajt és egy laza mozdulattal kiültethetőek. Részesítsd előnyben a koktél és apró körte alakú paradicsomokat.
  • Hónap végén már lehet vetni az uborkát, és előnevelni a cukkini, sárgadinnye palántát.

Kártevők:

  • Földibolhák – nem szeretik a saláta közelségét és a nedves terepet – erre érdemes odafigyelni
  • Csigák – sörös csapda beüzemelhető a meztelen csigák ellen; egy adag szottyadt zöldséggel a házas csigák egy helyre gyűjthetőek és eltávolíthatóak a kertből. Hamu vagy tört tojáshéj kiszórásával lehet védeni ellenük a fiatal palántákat. 

Olvasnivalók:

Kertész naptár - http://hu.rhythmofnature.net/kertesz-naptar

Bio permetlevek - http://gazigazito.hu/?modul=oldal&tartalom=1176656

Szólj hozzá!

Címkék: munka április kert

Tavaszköszöntés a Grundk3rtben - levél formájában

2016.03.27. 14:47 kingha

Kaptam egy levelet - mellé néhány képet ... Kanyarítsunk belőle cikket, én meg csak gondolkodom - hát maga a levél egy rövid kis beszámoló a munkáról és vigasságról. Így maradjunk a levélnél, hagyjuk a kacskaringós cikkeket. Fogadjátok szeretettel Gibbon összefoglalóját, néhány képpel fűszerezve.

Sziasztok!
Megosztok veletek pár hétvégi és mai képet.
Vasárnap voltunk kint a kertben, befejeztük az utolsó magas ágyásokat, így kialakult a végleges (legalábbis nagyjából) parcella- és ágyáselrendezés. Vasárnap volt néhány vendégünk a Csíkszerda kórusból, akiknek raklap-építészeti mesedélutánt tartottunk, kis gyakorlattal is fűszerezve. Méretre vágtunk egy leendő padot, de összecsavarozni már nem tudtuk. Nelli és Gergő pedig méretre szabtak egy deszka madáretetőt. Ez volt az érdemi munka, persze a szokásos jó hangulatban :-)


Ma Grundkert Klub volt tojásfestéssel és maglabda gyúrással. Berta és Viki tartották. A tojásokat természetes levekkel festettük Berta irányításával. Volt vöröskáposzta (ami kéken fog), cékla, vöröshagyma, kurkuma. Meg volt egy trükkös festés: harisnyába húzott tojás, mellette egy levél. Így a levél helye fakó maradt, és a festék csak körülötte fogta be a tojást.


Viki maglabdázott papírpéppel. Tojástartókat aprítottunk, összeturmixoltuk bő vízzel, és ebből készültek a labdácskák mindenféle virágmaggal. Hajnalka, estike, bársonyvirág, borzaskata, len, meg valami vegyes virágmagkeverék felhasználásával.


Béke:
Gibbon

Szólj hozzá!

Grundkert Klub - Tavaszköszöntő kézműves foglalkozás

2016.03.23. 07:29 kingha

Időpont:  Március  24. -  18:00 

Helyszín: Gólya presszó, Bókay János utca 34., Budapest - nyolcadik kerület.

Hozd el a barátod, barátnőd, a szomszéd gyereket, vagy a sajátot vagy mindkettőt (vagy ahány van) - hadd nyüzsögjön az élet a Gólyában! 


tavasz_koszonot_1.giftavasz_koszonot.gif

Az eddigi programoktól eltérően a Grundkert Klubban ezúttal a kezeké a főszerep.
Berta és Viki segítségével a gerillakertészkedéshez nélkülözhetetlen maglabdákat, növényi festékekkel festett húsvéti tojásokat és vidám tavaszi díszeket készíthettek.

Ünnepeljük együtt a tavaszt!

U.I. A tojásfestéshez szükséges tojást megvehetitek a Gólyában, vagy hozzatok otthonról!

 

Az esemény Facebook linkje - https://www.facebook.com/events/1018995741479345/

Szólj hozzá!

Címkék: tavasz esemény meglepetés közösségi munkafolyamat grundkert klub

Grundk3rt Klub összefoglaló: Mi fán terem a közösségi kert?

2016.03.16. 13:45 kingha

Az elmúlt években egyre többet hallani a városi kertészkedésről és a saját termesztésű zöldségek okozta örömökről. De miről is szól tulajdonképpen egy közösségi kert? Az este folyamán tapasztalt és aktív kertészekkel beszélgettünk a közösségi kertek céljáról, hasznáról, mindennapi működéséről és közösségteremtő szerepéről. 

Vendégeink voltak: 
Bétánné Szabó Anikó – Leonardo Kert
Cserhalmi Marcell – Zug Kert
Erős Ádám – Zengő Kert
Kling Ferenc Gibbon – Grundkert

Takács Viki beszámolója a beszélgetésről

Kicsit megkésve, de annál nagyobb lelkesedéssel szeretnék beszámolni Nektek arról a februárban tartott beszélgetésről, melyen négy fővárosi közösségi kert egy-egy kulcsfiguráját láttuk vendégül.

A témaválasztás ötletét az adta, hogy 2016-ra a szinte követhetetlenné vált hány közösségi kert van Budapesten, arról pedig még kevesebbet tudunk, hogy kinek mivel telnek a mindennapjai. Kíváncsi természetű kertészek lévén ezért arra gondoltunk, meghívjuk az általunk kicsit közelebbről ismert kereteket, hogy meséljenek az életükről, működésükről.

A beszélgetés során olyan, a közösségi kertek élete szempontjából releváns kérdéseket jártunk végig, mint a konfliktuskezelés, aktivizálás, a közösségi élet szervezése, vagy épp a helyi hatalommal való kapcsolat szerepe.  

A találkozás pedig tanulságos és időszerű volt. A vendégek nyitottságának és őszinteségének köszönhetően a sok hasonlóság mellett felszínre kerültek azok az apró különbségek is, melyek nem csak színesítik a közösségi kertek világát, hanem az egymástól tanulás lehetőségét is előre vetítik.

Nagy öröm volt megtapasztalni, hogy mostanra mindenkiben megérlelődött a kapcsolatépítés, az együttműködés gondolata. Talán már nincs is olyan messze a közösségi kertek éjszakája, vagy egy közösségi napaszaló készítő dzsembori.

[Szerkesztői megjegyzés] És ne feledjétek - a Közösségi Kert 

grund_1.jpg

A teremtés öröme 

grund_2.jpg

Olykor kemény fizikai munka - aminek nem látjuk a végét 

grund_3.jpg

Öröm - az első termések fölött  

grund_4.jpg

Ünnep - barátokkal, ismerősökkel és ismeretlenekkel 

grund_5.jpg

és közösség - hidegben, esőben, napsütésben... akkor is, ha bontunk... és akkor is, ha építünk.

 

Szólj hozzá!

Címkék: esemény klub beszélgetés közösségi kertek Gólya

Grundk3rt - Beindult a zöld ÉLET

2016.03.14. 22:12 kingha

Beindult a zöld élet a kertben. A természet már rendesen "megbontotta" a talajt, hiszen mindenhol burjánzik az tyúkhúr, árvacsalán, pitypang, a kivadul menta és a mindenféle füvek - bontogatják pirosas zöld leveleiket a rózsák, hajt a mezei zsálya, méregzölden villog a törökszegfű levél tömege, de a krizantémok, izsóp, kékszakáll, rozmaring, levendula és a kakukkfű is remekül bírta az enyhe telet. A korai kertészek parcelláján már virul (az augusztusban vetett) saláta, zöldell hagyma, és a kitelelt mángold. 

A Grundkert klub, a beszélgetések és a tervezés meghozta a gyümölcsét, hiszen új tagokkal bővült a kertész csapat. Szükség is van a sok szorgos kézre, hiszen magaságyást kell építeni és a komposztálónk is rendesen megtelt. A szükséges faanyagot sikerült beszerezni lomtalanításból, amit nagyon ügyesen összelegóztak a kerttagok először facebookon, majd élőben. A kert kondicionálós két nap alatt szinte mindegyik parcella megszépült, a fiúk megszállottan-átszellemülten fúrtak, faragtak, bütyköltek; feltörtek, lapátoltak és talicskáztak, hogy legyen föld a feltöltéshez; ástak, gyomláltak, gombakomposztot terítettek. 

Az időjárás kedvezett hiszen szeles-borús-nap sütötte, ám kellemes két napot dolgoztunk le.

Végeredmény? Vasárnap kulcsrakészen átadtunk két magyaságyást új gazdájuknak, és jutott idő egy kis beszélgetésre a munka után, hétfőn újabb magaságyások és egy új komposztáló épült -  a méh-parapet virágai tavaszi kozmetikai kezelést kapott: feltöltést, metszést, gyomlálást, átültetést. A kiscsoportos beszélgetések, a kertészkedős kérdések-tanácsok megosztása valamint a jóízű nevetgélés a "kerti munkafolyamatok szerves részét képezte" - a szinte már kötelező csoki-megosztással együtt [csak hogy komolyabban fogalmazzunk]. 

Talán csak egy keserű csepp van a kertünk életében - a vad méheink körüli csend. [Mellékelek egy berepülős képet a tavalyi nyárból - hogy legyen kép is róluk.]

berepules.jpg

A vasárnapi munkanap képes beszámolója - 

A hétfői munkanap képes összefoglalója - 

Szólj hozzá!

Címkék: munka élmények közösségi magaságyás kerttagok

Grundk3rt Klub a Gólyában: Earthship - Házak hulladékból - filmvetítés és beszélgetés

2016.03.08. 13:03 kingha

Ha csütörtök, akkor Grundk3rt Klub a Gólyában!

Lassan, de biztosan dübörög a klub foglalkozásunk, melynek a Gólya Presszó ad helyet, pontban délután hatkor minden második héten, csütörtökön. Ide várunk téged és a barátaidat, hogy egy csésze meleg ital mellett kibonthassunk érdekes, meghökkentő, elgondolkodtató, és a környezettudatosságra rácsodálkozó aktuális témáinkat. 

Minden tapasztalat és vélemény számít - Várunk szeretettel! 

 klub_marc10.jpg

Téma: Earthship - Házak hulladékból - filmvetítés és beszélgetés 

Helyszín - Gólya - Bókay János utca 34, Budapest - 1083

Időpont - Március 10. - 18:00. 

Esemény Facebook linkje - https://www.facebook.com/events/469486006568765/

Az Earthship épülettípusát tekintve autonóm ház, de valójában jóval több annál. Az önfenntartó funkciók és felhasznált anyagok tekintetében is többet kínál, mivel kompakt megoldást nyújt bizonyos a Föld szerte termelt környezetkárosító anyagok praktikus elhelyezésére, illetve a pazarló emberi szokások egy részének a megszüntetésére. Röviden, használt autógumi falak, üvegház a nappali végében, melyben szűrt szürke víz öntözi a növényeket ... valódi rezsicsökkentés.

Gondoltad volna, hogy a képen látható épület is egy Earthship?

Vendégünk Romanovics Dániel, aki évek óta foglalkozik az Eartshipekkel, és lehetősége volt Magyarországon kívül Új-Mexikóban is tanulmányozni ilyen épületeket.

Program: Garbage warrior - Hulladékharcos című film vetítése, utána pedig beszélgetés a témáról. 

 

Szólj hozzá!

Címkék: esemény klub élmények közösségi Gólya

Grundkert Klub: Mi fán terem a közösségi kert? - beszélgetés

2016.02.25. 14:02 kingha

Esemény - GRUNDKERT KLUB 

Helyszín: Gólya - Bókay János utca 34., Budapest - 1083

Időpont: február 25. - 18:00

kep_golya.jpg

Az elmúlt években egyre többet hallani a városi kertészkedésről és a saját termesztésű zöldségek okozta örömökről. De miről is szól tulajdonképpen egy közösségi kert?

Az est folyamán tapasztalt és aktív kertészekkel beszélgetünk a közösségi kertek céljáról, hasznáról, mindennapi működéséről és közösségteremtő szerepéről.

Vendégeink

Bétánné Szabó Anikó – Leonardo Kert
Cserhalmi Marcell – Zug Kert
Erős Ádám – Zengő Kert
Kling Ferenc Gibbon – Grundkert


******
Kéthetente megrendezésre kerülő találkozóinkat olyan nyilvános közösségi eseménynek álmodtuk meg, mely lehetőséget teremt az ökotudatos élet- és gondolkodásmódról zajló párbeszédnek, tapasztalatcserének.

Facebook esemény linkje

https://www.facebook.com/events/211113215907975/

 

Szólj hozzá!

Címkék: klub beszélgetés gólya nyitott közösségi tudatosság

Grundkert Klub - Film - Ez mindent megváltoztat

2016.01.18. 11:38 kingha

Helyszín - Gólya Presszó - Bókay János utca 34. Budapest

Időpont - Január 28. - 18:00

Gondoltál már úgy a klímaválságra, mint a helyi közösségek megerősödésének lehetőségére? Hagyod, hogy elsodorjon a változás, vagy te szeretnél a változás motorja lenni?

ez_mindent.jpg


A film után beszélgetés Bérces Dórával a Mozgalom az Átalakuló Kecskemétért egyik alapítótagjával és a Kisközösségek Átalakulásban projekt résztvevőivel.

A vetítést pontosan kezdjük, helyfoglalás 17:30-tól.

Hosszabban a filmről: "Avi Lewist, a film rendezőjét Naomi Klein, a nemzetközi ismeretterjesztő irodalom egyik bestseller szerzőjének „This Changes Everything" (Ez mindent megváltoztat) című könyve ihlette. Az alkotás az olajkitermelés, a bányászat és a szénerőművek ellen világszerte harcoló helyi közösségek küzdelmeit mutatja be az Amerikai Egyesült Államoktól kezdve Görögországon át Dél-Indiáig. Azt látjuk, hogy az egészséges környezetért való küzdelemben az emberek újra felfedezik a kapcsolatok jelentőségét, a közösségek erejét. A film arra késztet, hogy átgondoljuk, milyen életet akarunk valójában élni, és ráébredünk arra, miért is meghatározó jelentőségű a klímaválság ennek a kérdésnek az eldöntésében. A film – címe ellenére – nem változtat mindenen, de lehetőséget teremt magunknak feltenni a kérdést: miben is kell változnunk, ha nemcsak "megúszni" akarjuk a legdurvább éghajlat-káoszt, de ugyanakkor szeretnénk egy élhetőbb társadalmat is létrehozni."

Szólj hozzá!

Címkék: klub filmvetítés kerttagok Gólya

Mese a Grundk3rt 2015-ös évéről

2015.10.15. 09:27 kingha

Egyre jobban ránk-szomorodik az őszi időjárás, a kert hideg, sáros, meg barátságtalan, így alábbhagyott a sürgölődési kedv. De hiszem, hogy minden reggel, amikor kinézünk az ablakon - ott munkálnak bennünk a nyár történései, a "közösen megcsináltuk" lélekmelegítő érzése, és a tudat, hogy bármennyire lehetetlennek tűntek helyzetek, problémák - valahogy mindig felülkerekedtünk a nehézségeken.

A legkeményebb kontinenseken csak a legkeményebb pionírok maradtak meg - hát valahogy így vagyunk mi is. Nincs víz? Megoldjuk. Valahogy. Az sem számít ha a legmeghökkentőbb megoldásokat kell elővenni - a "vízes" hivatalban, a kérések megfogalmazásában, és a megbeszéléseken. Talán annyi a leheletnyi "szuper erőnk", hogy nem félünk álmodni, majd nem félünk odamenni és kimondani-kérni-javasolni. 

Következzen képekben a 2015-ös év története - köszönet érte Takács Vikinek.

g1.jpg

Minden egy újabb költözéssel indult...

g2.jpg

Ami elől persze nem hátráltunk meg, és ...

g3.jpg

letettük az alapköveket. Ezzel pedig kezdetét is vette egy igazi kihívás cunami.

g4.jpg

Először is, sürgősen szereznünk kellett egy faházat, hogy legyen hová tenni a kincseinket. Ezért lebontottuk ezt itt Diósdon,

g5.jpg

majd újjáépítettük

g7.jpg

a VIII. kerületben.

g8.jpg

Ekkor még azt hittük, minden megtakarított pénzünket a kútfúrásra költjük, ezért kocsira raktuk és elszállítottuk ezt a rengeteg felajánlott gombakomposztot, hogy legyen mivel táplálni a növényeinket.

g9.jpg

A kútfúró azonban elérhető mélységben semmit sem talált, így vagy másfél hónapon keresztül csak a legelvetemültebb kertészek próbálkoztak az ültetéssel.

g10.jpg

És közben rátaláltak egy vadméhekből álló famíliára is, akikkel kapcsolatban arra az elhatározásra jutottunk, hogy

g11.jpg

füstölés helyett inkább integráljuk őket a közösségbe.

g12.jpg

De még mindig nagy volt a kupi.

g13.jpg

Attól sem lett sokkal kisebb, hogy a Gólya pincéjében raktározott holmijainkat elcipeltük az Apáthy utcába.

g14.jpg

Ezt kizárólag némi ünnepléssel lehetett kibírni.

g15.jpg

Az esküvőkről már nem is beszélve, de az maradjon a mi titkunk.

g16.jpg

Ez már a nyár közepe, még mindig víz nélkül.

g17.jpg

Ugye milyen hihetetlen? Pedig az emberi akarat csodákra is képes ...

g18.jpg

Ennek szellemében nekifogtunk komposztálót, meg

g19.jpg

magaságyásokat építeni, és egyszercsak

g20.jpg

tádááám - megérkezett a Vízművek engedélye, és a hazai kerttörténetben elsőként használatba vehettünk egy tűzcsapot!

g21.jpg

Nyár végére aztán minden összeállt, így nem maradhatott el az újabb örömünnep. Ezúttal a velünk kertészkedő Menedék Egyesület is besegített.

g22.jpg

Ez pedig itt a jelenünk. Ha eljutottál a mesében idáig, egyrészt köszönjük a figyelmed, másrészt pedig kívánjuk, hogy a te vágyaid is legalább ilyen sikerrel valósuljanak meg! 

és folyt. köv. - akár a sorozatos filmekben. 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: költözés programok motiváció nyár növények torta kert élmények bontás komposzt meglepetés közösségi munkafolyamat menekültek komposztáló 2015 magaságyás fa anyag kertta

Elmaradt bejegyzések sorozatából

2015.09.23. 15:48 kingha

Sajnos néhány eseményről nem sikerült külön posztot írni, ezért úgy döntöttem, hogy egy-két-három... hosszabb beszámolóban összefoglalom a sok apróságot ami a kertben történt a nyáron - s habár főleg születésnap fronton teljesítettünk, mégis volt egy remek kánikula-vihar-sár fémjelezte kert megnyitó ünnepségünk is. A történéseket és a képeket a tagok facebook posztjaiból "loptam" - és ezúton is köszönöm minden aktívan posztoló kerttagnak, hogy mindent olyan pontosan, naprakészen és realistán dokumentált.

És akkor következzenek nagyon nem kronológiai sorrendben az apró történések:

Augusztus 27. * Gibbon és Margit szülinapja

Mióta lett víztárolós lehetőségünk, külön programmá vált a locsolás megszervezése, hiszen első körben meg kell tölteni a hordókat a tűzcsapról, majd a hordókból lehet kannával locsolgatni. Minden felnőttgyerek álma a "tűzoltó-locsolós" játék, ami kemény munka a valóságban [nehéz meló megemelni egy tűzoltó tömlőt, hát még hátra talicskázni!] és komoly fedőtevékenységgé avanzsálható, mondjuk egy kerti meglepetés buli esetében. Az előkészületek során - Gibbont hátrazavarták, hogy a tűzoltó tömlős hadműveletben segédkezzen, míg a faház környékén mi, a népek serényen díszítettünk, fellufiztunk, és megterítettünk. Hogy mégis mennyire gyorsan lehet lufit fújni? hát az idő szorításában nagyon jól megy, csak bírja az ember tüdővel, a lufi meg lelkierővel -  de azért jó pár darab szépen hangosan eldurrant és ezt hátul nem is nagyon tudták mire vélni. Közben megérkezett a csidicsudi meglepi-torta és az ünnepeltek - akiknek rendesen elkerekedett a szemük, hogy jééééé - akkor ezt itt mind nekem? és most? és titokban? Sőt, még az is sikerült elérni, hogy Margit ne tudja megközelíteni az asztalt, ahol az ő titokzatos sajttortája leledzett. A hangulat emelkedett volt - felnőtt és kölyök pezsgővel fűszerezve, és igen, mindenképpen megérte titokzatoskodni :). 

Képek az eseményről alább. 

Augusztus 17. - komoly eső zúdult a kertre - kissé deformálódott a kapu és rendesen megnyomorodott az esővíz hordónk, de a probléma hamar megoldódott. Aznap délután gondolom az eső előtt megtörtént az első hivatalos Grundkertes dinnyeszüret, Czabán Réka és Benedek Szabolcs parcelláján. Jávor Sára közben felhívta a figyelmet, hogy sajnos repednek a paradicsomok és támadnak a penészek - szerencsére csak néhány emberkét érint a probléma, mert ebben az évben talán csak 5 parcellán termett paradicsom bőségesen.  

Auth Gábor facebook-os bejegyzését mellékelem: "Budapesten mindössze egy óra alatt (18:40 - 19:40 között) 83,3 mm csapadék zúdult le, ami azt jelenti, hogy minden egyes négyzetméterre 83,3 liter eső hullott." Azaz parcellánként most kapott a kert ~800 liter vizet... ti mennyit szoktatok locsolni? - én már nem mertem utána számolni a víznek sem literben sem kilóban - csak a sárt és a latyakot vizionáltam egész délután. Természetesen a környező utcákon állt a víz, mert ugye sosem vagyunk eléggé felkészülve az özönvízre. 

Augusztus 12. - megérkeztek a zöld vándor poloskák - első jelző Rácz Julcsa - Következzenek a pánikkeltő képek, csak 18-as karikával és csak kertészeknek! 

Folytatás következik - kertmegnyitó buli, szülinapi buli a lá Nagyon Nagyi - és a Grundtvigos beszámoló görkorcsolyás különszáma. 

Szólj hozzá!

Címkék: fotó esemény torta poloska élmények meglepetés kerttagok

Beszámoló - Keletiben jártunk

2015.09.07. 16:45 kingha

Kling Feri tollából - szubjektív élmény

Keleti Pályaudvar. Állomás.

A Grundk3rt, mint közösségi kert, nem érzi feladatának sem a politikai állásfoglalást, sem globális társadalmi krízisek megoldását. Nem célunk, és nem felelősségünk eldönteni a Keletinél várakozó emberekről, hogy ők háborús menekültek vagy gazdasági bevándorlók. Mi csak a saját történeteinket meséljük el.

A Grundk3rt tagjai között sokan vannak, akik az átlagnál nagyobb szociális érzékenységgel és felelősségtudattal vannak megáldva/megverve, és az önkéntesség kultúrája is közel áll hozzánk. Többen közülünk egyénileg segítik az úton lévő vándorokat, és most néhányan együtt mentünk ki a Keletibe.

Itt vetem közbe, még mielőtt megkérdezitek, miért nem a határainkon belül élő rászorultakkal foglalkozunk, hogy aki rendszeres olvasója a blognak, az tudja, foglalkozunk velük is. Az önkéntesség pedig olyan, hogy az ember önként dönti el, mire van aktuálisan kapacitása, mi lépi át éppen az ingerküszöbét. Most a vándorok.

Gondolkodtunk rajta, hogy ha néhányan együtt megyünk segíteni nekik, azt Grundkertként tegyük-e, vagy magánemberekként.  Grundk3rtként tartottunk már jótékonysági aukciót fedél nélküli családnak, gyűjtöttünk játékokat a hajdúhadházi roma gyerekeknek, ezek azonban a Grundk3rtben történtek. A Keleti más. Így hát egyik nap, néhány ismerős elment a Keletibe.

Nem azért, hogy megoldjuk a válságot. Arra sem erőforrásaink, sem tudásunk nincs. Mi annyit tudtunk tenni, hogy néhány embernek, aki aktuálisan nehéz helyzetben van, juttattunk egy mosolyt, egy csokit, egy szendvicset, vagy egy palack vizet.

eg1.jpg

Nehéz róla mesélni, mert fizikailag nem történt semmi rendkívüli. Elmentünk a boltba, bevásároltunk zsömlét, sajtot, müzliszeletet, Túró Rudit, paradicsomot, csokit – A pénztáros néni vajon tudta, miért veszünk annyi müzliszeletet, és azért kérdezte, adjon-e pingvint a gyerekeknek? Sosem tudjuk meg, de mintha lett volna a mosolyában valami cinkos, mindentudó összekacsintás. –, csomagokat készítettünk, elvittük a Keletibe, kiosztottuk, hazamentünk.

Az apró, emberi gesztusokat pedig sokkal nehezebb érthetően-érezhetően átadni. Nem tudom elmondani, milyen volt, amikor az apuka kért még egy müzlit, félénken mosolyogva, hogy nem akar ő kettőt megenni, sőt, igazából egyet sem, hanem azt szeretné, ha mindkét gyermeke kaphatna. Ahogy azt sem, hogyan jöttek oda felnőttek, gyermekek, mosolyogva, rámutatva valamire, hogy ők abból kérnek. Aztán egy szurtos, talán szír kislány, szégyenlősen rámutatott a rolleremre. Nem várta, hogy megkapja, afféle „mindegy, megpróbálom, annyira tetszik” kifejezés ült az arcán. Én meg mire végiggondoltam, hogy nekem lenne a közeljövőben lehetőségem, hogy másikat vegyek, neki meg, ki tudja, lesz-e valaha, már hiába néztem utána, nem láttam sehol.

Nehéz elmondani az érzést, mikor egy fiatalember odafordult, nem kért semmit, csak azt szerette volna, ha tudnánk, nagyon hálás nekünk, hogy gondoskodni próbálunk róluk. Hiába mondtam, hogy ez csak annyi, ami a szívünkből jön. Azt mondta, érti, tudja, az ő szívében pedig hála van. És bár a szavai felét sem ismertem, amiket mondott, értettem, mert lélektől lélekig beszélt. Most is hallom, visszhangzik bennem, ahogy ismételgeti „Very, very thank you!”

Én pedig köszönöm neki. Köszönöm, hogy a vándorok itt vannak, és megtapasztalhatom, mennyire felemelő dolog segíteni. Köszönöm – Istennek, Allahnak, a sorsnak? - hogy lehetőségem van segíteni, ha csak egy palack vízzel is. Mert én megtehetem.

Fotó: Kingha Fetykó - Kommandoi égbolt - 2011

Szólj hozzá!

Címkék: történet élmények menekültek jótékonykodás kerttagok

VÁROSI KERTÉSZEK – RIPORTSOROZAT

2015.09.06. 00:53 kingha

Mindenki egyéni kérdéslistát kap a városi kertész sorozatban, de a Nagyiét rendesen elpakoltam a gépen, mert ugye rend a lelke mindennek. Pedig már egy jó másfél hónapja megvan valahol ... ám ma reggel, miután belefutottam, elküldtem kitöltésre, nekifeküdtem rendesen átnyálazni a régi képeket, meg az újakat, és rádöbbenetem milyen értékes-érdekes emberke mozog köztünk. 

szulinap5_1.jpg

Születésnap a Grundk3rtben - nagy titokban készültek a 68-ra

Ha kell munkairányító, simán megmondja hova és hogyan üsd be a szöget, s ha hezitálnál, még megküldi egy kis verbális megasszondjával is - oszt csak a helyére kerül minden estére. Raklap-pad tervező? Torrent-kérdés felelős? Léc-válogatási koordinátor? Új szavakat terítő guru? (dzsondér - testvéreim, dzsondér). De ugyanakkor nevetgélő rendfelelős, határozott véleményű elektromos cigi szakértő (ez a része a legfélelmetesebb!), kora esti beszélgető partner, de ha kell akkor csendben veled bambulja a tüzet ... ja és az éneklésben sem semmi. Elmagyarázza, hogyan kell beosztani az élet adta napidíjat, tud kerti törpét ültetni, és van egy varázspálca szerű valamilye, amivel hadonászik és pippant belőle néha. A görkoris történetet meg már elő sem veszem, mert ellopta a szombat esti showt a Grundtvigos beszámoló napján. 

És hogy akkor esetleg öregednénk? Valójában édesmindegy, hiszen a lelkünk mélyén kölykök vagyunk és maradunk. Mert 6+8 - akárhogy is számolom ez csak 14 ... 

 Mutatkozz be: Nekünk csak Nagyon Nagyi a kertben – de csak pár napja tudtam meg, hogy valójában Matt Gabriellával beszélgetek nap mint nap a kertben. És miért épp a Nagyon Nagyi becenév? Idézlek: “ ... mert amikor a fészre jöttem még nem volt unokám és nagyon szerettem volna nagyi lenni. Ez, nem kis kívánság volt, amelyek általában viszonylag gyorsan teljesülnek, várnom kellett rá.”

Mikor csatlakoztál a Grundkertes közösséghez? - Tavaly csatlakoztam az FNB-sek által, amikor még csak alakulóban volt a kert. Csuda jó volt megismerni sok új embert.

Hogyan illeszkedik a kertészkedés az életedbe? -  Az életemnek az egyik alappillére lett ez a közösség.

Mit vetettél/palantáztál ebben az évben? - Idén már le is tettem arról, hogy saját ágyásom legyen, mert úgy éreztem, nekem elég a közösségi munka is, de később kértem egy magas ágyást, mert mégiscsak hogy néz ki, egy földnélküli kerttagság. :) Az ég tudja mi lesz a 4 darab paprika- és 4 darab paradicsom palántámból, melyeket kb. másfél hónapja ültettem el, bár ha úgy vesszük minden kérdésemre, bajomra van szakember,aki tud segíteni. A büszkeségem, egy 5 centis paprika, és már találtam virágot a paradicsomon. :D

A kerti törpém  akit kb. 1 hónapja "ültettem", köszöni jól van, de idén már nem fog sem szaporodni, sem pedig termést hozni. :D

Milyen kertészeti kihívásokkal találkoztál a Grundkertben? - Kertészeti kihívás??? Ne viccelj! Ahhoz kert is kellene. :D Félretéve a viccet idén nincs számomra kihívás, mert sajnos nagyon későn készültek el a magas ágyások.

Hogy érzed – közösség vagy inkább kert egy közösségi kert? - Nekem a kert 90%-ban a közösséget jelenti és a maradék 10% az pedig a termények miatti örömet.

Élményeid a kertből? Bár egyet, kettőt mesélj el nekünk - A kerti élményeimből, regényt lehetne írni, de itt most csak pár dolgot említenék meg, nem időrendi sorrendben:

A migráns gyerekekkel és szüleikkel való találkozás mély nyomot hagyott bennem. Itt és most köszönöm meg a lelkes tolmácsoknak,hogy tudtam velük beszélgetni. 

A születésnapom... te jóóó ég!!!  Megrendítő élmény volt és meglepődtem, hogy így tudtatok figyelni rám. Akkor gondoltam azt, hogy van egy második családom is, gazdag vagyok, másnak egy sincs.

Az is szuper volt, amikor titkolóztunk Gibbon előtt nehogy rájöjjön, milyen csuda meglepit készítettünk neki. "Halálra" izgultuk magunkat. Sorolhatnám még, de a blog terjedelme véges.

Rajtad keresztül egy ezer idegen egymillió forintot adományoz a kertnek - avval a feltétellel, hogy te oszd el a legszükségesebbekre - mit tennél, mit vennél? - Ha rendelkezhetnék 1 millával,amit a kertben használhatunk fel, egy millió helye tudnék felsorolni,de hogy a három számomra legfontosabbat említsem:

Bevezettetném a vizet.

Építtetnék egy nagy sátort, ahol rossz idő esetén is tudnánk sokan összegyűlni.

Szigorú tanárt fogadnék Dia mellé, aki nem engedné, hogy megbukjon az iskolában.

Egy kerti kívánság a jövő évre - Azt kívánom a kertnek, hogy még sokáig ezen a helyen tudjunk maradni és hogy a kerttagok mindegyike legyen aktív, másokra figyelő empatikus ember, mert csak így tudunk bármilyen jövőbeli megpróbáltatást elviselni. 

 

Szólj hozzá!

Címkék: esemény élmények megnyitó munkafolyamat magaságyás kerttagok

Grundtvig projekt - Helsinki beszámoló

2015.08.29. 12:31 kingha

Helsinki avagy Muminok Kääntöpöytäban

Kling Feri írása - 

2013 októberében a New Flavours of Your Life című Grundtvig projekt keretében Helsinkibe látogattunk, hogy első ízben találkozzunk a többi résztvevővel, és megnézzük, mivel foglalkozik finn partnerünk, a Dodo Organization.

Nagy izgalommal vágtam neki ennek az utazásnak. A Grundkert életében komoly változások voltak finnországi utazásunk idején, és én egyre elkötelezettebb lettem a közösségi kertek ügye iránt. Élőben viszont nemigen láttam a saját kertünkön kívül mást. Meg a Leonardó Kertet még, persze, de az is csak kétsaroknyira volt a Grundkerttől, és nem héthatáron túl. Elsődleges célom tehát az volt, hogy minél több helyi közösségi kertet megnézhessek, és az ott látottakból amit lehet, itthon hasznosítsunk a saját kertünkben.

Emellett kissé zavart még a gyenge angoltudásom. Nem tudtam felmérni, mennyit fogok érteni a programból. Szerencsére, ezzel nem voltak komoly gondok. Mint kiderült, az egymás megértésének szándéka és célja képes legyőzni a nyelvi korlátokat.

A dodósok nagyon profin rakták össze a programot. Voltak beszélgetések, előadások, kézműves programok, közös főzés, városnézés, kert-látogatás... le a kalappal! Néha kicsit rohanós volt ugyan, de hát tanulni mentünk, inkább legyen tartalmas, mint unalmas!

A kertekkel kapcsolatban nagy meglepetések értek. Nálunk, ugye, a közösségi kert még egy új csoda, bár egyre több van, szerencsére. Így tehát a közösségi kert az közösségi kert. Elsősorban kihasználatlan zöldterületeken, vagy üres építési telkeken jelenik meg. Minél több, minél rendezettebb parcellával, csinos utacskákkal, tűzrakóhellyel, mint egy sokszemélyes hétvégi telek. Helsinkiben pedig -bár voltak hasonlók is- elsősorban indusztriális területeken jártunk. Elhagyott gyárudvaron, valamikori vágóhídon, vasúti rendezőpályaudvaron, és a legtöbb helyen valami underground, civil terepről volt szó, ahol van persze kert is. Az már úgy benne van a kultúrában, de nem az a fő hangsúly, hanem része valami másnak. Ekkor éreztem rá a közösségi tér fontosságára. Megértettem, hogy kertészkedni ugyan a legkényelmesebb egy rendezett kertben, de ha minden a kertészkedésnek megfelelően van berendezve, akkor kevés hely marad a kreativitásnak, programoknak, közösségi életnek. Remélem, ez a megértésem tükröződik valamelyest a Grundkerten is :-).

De hogy elmeséljem, mi is az a címben említett Kääntöpöytä... gondolom, többen is kíváncsiak vagytok: Szóval, az úgy volt, hogy a Finn Vasúttársaságnak volt egy régi, használaton kívüli rendezőpályaudvara. Olyan szép, békebeli. Ahol még volt egy mozdonyfordító is. Mert régen, ugye, a mozdonyok nem úgy mentek, hogy erre is meg arra is, hanem az eleje fele mentek, a hátulja fele meg tolattak. Hogy menni lehessen vele, meg kellett fordítani. Ezt úgy oldották meg, hogy csináltak egy irdatlan nagy korongot, a közepén egy sínpárral, körülötte meg minden irányban sínek futottak. A mozdony ráállt a korongra, és a megfelelő irányba fordították, majd legurult a kívánt sínpárra. Ez a megoldás már kissé elavult, másnak nem használnák, mint ipari műemléknek. Erre mit csinált a Finn Vasút? Na mit? Odaadta a civileknek, hogy nekik majd jó lesz. (Pedig nem is norvégok, hanem finnek, a norvég civilek egy másik történet...)

A helyi civilek pedig birtokba vették a területet, részben felújították, a kocsiszíneket átalakították, berendezték, a mozdonyfordítóra pedig építettek polikarbonátból egy melegházat, köré, a kibetonozott fordítóárokba pedig magas ágyásokat. Kész is a közösségi kert.

Egyébként több helyen is láttunk olyat, hogy betonra építettek kertet. Zsákokba, vagy faládákba raktak földet, és abban gazdálkodnak.

Hadd mutassak meg két dolgot, amit Kääntöpöytäból lestem el ... Az első és eredeti Grundkertben még nem voltak magas ágyások. 2013 őszén költöztünk ki onnan. Tavaly, a Grundkert 2.0-ban kicsit még máshogy néztek ki, viszont ... 

Ilyen lett egy magas ágyás a Grundk3rtben. 

kling3.jpg

 És így néznek ki  Kääntöpöytäban.

13476398093_ddfbb58f1d_o.jpg

Maria büszkén mutatja a komposzttoalettjük ajtajában állva az Arany Vasvilla Díjat, amit erre a rendkívül hasznos létesítményre kaptak. 

kling4.jpg

Hopp, mi ez? Már csak egy arany vasvilla hiányzik a Grundk3rtből.

kling2.jpg

Ez pedig a bónusz. Ha elolvassátok, mi van az épület üvegére írva a hölgykoszorú feje felett.

kling1.jpg

 

Igen,  Kääntöpöytäban van a Helsinki Petanqueszövetség központja is, fedett pályákkal az épületben.

Szóval, bevallom, a Helsinkiben tett látogatás óta lobbizom annyira, hogy legyen a Grundkertnek is petanqueja. Épp két hete, hogy vettünk egy készletet :-).

Persze, ezek csak kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül. Azt hiszem, a tárgyi dolgoknál sokkal fontosabb az a hozzáállás, amit Helsinkiben érzékeltem a közösségi kertekkel kapcsolatban. Hogy igen, nagyszerű dolog a közös kertészkedés, de nem kell tőle hasra esni magunk előtt, hogy mi a városban kertészkedünk. Ha ez megmarad belterjes, kiváltságosoknak szóló hobbinak, akkor pár év múlva, ha lecseng a jelenség divatja, el is múlik, ahogy jött. Arra kell inkább törekednünk, hogy erős közösségeket hozzunk létre, amik fenn tudnak tartani akár kerteket is. Ha lesznek civil közösségek, lesznek kertek is. De ha a kertekben nem alakul ki valódi közösség,  azzal megint elveszítünk egy kiváló lehetőséget a civil társadalom fejlődésére.

Szólj hozzá!

Címkék: fotó utazás pályázat élmények közösségi magaságyás messzelátó

Grundtvig program helyzetjelentés: Mersin, Törökország

2015.08.19. 20:01 messzelatoegyesulet

A Messzelátó Grundtvig programjának újabb állomásaként sok kert-tagunk Törökországba látogatott 2015 áprilisában. A Messzelátóval karöltve a magyar csapat Mersin városában főzött gyümölcsből szappant, készített házi gözlemét és ismerkedett a török fűszerek varázslatos világával...

fozocske.JPG

articsokaval.jpg

Itt érkeznek a tapasztalatok, élmények, tanulságok:

“Izgatottan készültem, hiszen ilyen messzire még sosem sodort az élet, és tudtam Törökországhoz nem lehet semlegesen hozzáállni, vagy megszereti az ember lánya vagy nem. Ahogy leszálltunk Isztambulban, tudtam, nem lesz szerelem első látásra, de adnom kell egy esélyt a helynek, hiszen Nyugat és Kelet találkozásának kapujában állok.

És láss csodát, már második nap nem tűnt furcsának a nők bebugyoláltsága, talán csak magamat éreztem néha  “meztelennek”,  hiába  készültem  megfelelő  ruházattal.  Bár  a  török  nyelvi  gyorstalpalón  nem  sok ragadt  rám  a  köszönöm,  értem  –  igen  én  nem‐en  túl,  elsősorban  megfigyelni  szerettem  volna  ezt  a számomra  idegen  világot.  Első  ütős  élményem  (vagy  élményünk)  gasztronómiai  volt:  kínzóan  “európai jellegű ebédek és vacsorák” várta ránk mindennap, de szerencsére a reggelik visszaadták a helyi ízeket és keleti hangulatot.

Megható volt a helyiek által szervezett és közösen elkészített ebéd minden mozzanata, amit nemcsak egy “főző”  workshop  jellegű  programmal  kötöttek  össze,  hanem  egyúttal  betekinthetünk  az  igazi  török háziasszonyok  mindennapi  szürkének  nem  mondható  közösségi  életébe  is.  Nemcsak  a  kiskert “növényesítése”  hozta  közelebb  a résztvevő  helyi  és  külföldi  hölgyeket,  hanem  a  mindennapi munkájuk megannyi  eredménye  –  félelmetes  minőségű  hímzések,  festmények,  ékszerek  és  csodás  ízű,  végtelenül egyszerű ételeik. Talán ezen a ponton határoztam el, hogy egy ideig nem eszem többet húst (feltételezem, hogy a kisbuszból látott helyi hentes üzletek is mélyen beleégtek a tudatalattimba). 

dscf8259.JPG

A  számunkra  összeállított  programban  élménydúsra  és  kifejezetten  fárasztóra  sikeredett.  A  két  napra szervezett  project  beszámolókon  megtapasztaltam  mennyire  erős  hatással  volt  a  MESSZELÁTÓ tevékenysége minden projektben részvevő ország programjára – például sikeresen megszervezett Étterem Napok, és a már hungarikumnak is nevezhető “kikelős‐képeslap” készítő közösségi képzések. A Grundk3rtes helyzetjelentésünk  úgy  értékeltem  megfelelően színesre sikerült,  amit  még  megfejeltünk  egy  nagy  adag kézzel festett mézeskaláccsal is. Jó érzés volt ilyen nagyszerű csapattal képviselni Magyarországot. A török partner  által  elképzelt  és  levezényelt  programban  viszont  fájóan  sok  volt  az  utazás,  és  az  indokolatlan éttermi fényűzés. Kérdésemre, hogy miért nem helyi hangulatú vacsorákkal‐ebédekkel kedveskednek, csak annyi  volt  a  válasz,  nem  mindenki  szereti  a  török  konyhát  és  könnyen  mellé  lehet  fogni.  Végülis elfogadhatónak tűnt az indoklás, ezért hát a két körös esti bazározás után megvacsoráztunk egy helyi vega étterembe, ami megható élmény marad, hogy a késő éjszakai baklaváról ne is nyilatkozzak, mert másnap délután még egyszer repetáztunk, bár én sosem voltam baklava rajongó.

A programok közül a legmegdöbbentőbb számomra a szappanfőzős foglalkozás marad, amit nagyon sokan élveztek, hiszen erősen a kézműves foglalkozások irányába lőttek be, és szépen kitöltötte a délutánt, sok édes süteménnyel és fotózkodással egybekötve – ám alapjában véve csak egy márkásabb glicerines alapú török szappan olvasztásáról és modellezéséről szólt. Persze mindenki nagyon élvezte, én meg csak ámultam és bámultam a “bio” natúr festéken, amit a szappan gyümölcsök festésére használtak.

A  török  kertekre  visszatérve  sok  zöldbe  borult  helyszínt  látogattunk  meg  –  belvárosi  fűszerkertet, kiviültetvényes domboldalt, valamint egy “megkóstolható” narancsligetet és egyéb kísérleti területeket egy helyi  gyümölcsnemesítő  kutató  intézetben, sőt  egy  igen magasan fekvő mandula  ültetvényt  is,  ahol  újra indokolatlanul sok  házi  gyártású süteményt  kóstolhattunk  meg.  Számomra  (és  itt  megszólalt  a  rovarász énem) ezek a helyszínek igazi pajzstetű paradicsomoknak bizonyultak, hiszen sok olyan fajjal találkozhattam amiket  odahaza  csak  import  növényekről  ismerünk,  vagy  esetleg  mint  inváziós  behurcolt,  városi  klímát kedvelő fajokat. 

ceroplastes_valamelyik.jpg

Összességében  véve  nagyon  sok  apró  megvilágosodásom  és  “aha”  élményem  volt  Törökországban.  A repülőből nézve megértettem, hogy a legjobb  termőföldet, akkor veszítjük el amikor nincs éppen bevetve, mert  úgy  sodorja  a  szél  szanaszét,  mint  Szaharában  a  homokot.  Fájdalmas  és  megdöbbentő  volt  ezt megfigyelni  a  magasból.  Ami  még  nagyon  fájt,  a  fóliasátrakban  dolgozó  emberek  helyzete,  és  bár  csak biológiai védekezést alkalmaznak ezen a vidéken, mégis ott a sok tengerbe kerülő műanyag mezőgazdasági hulladék,  a  silány  minőségű  fóliasátrak  darabjai  és  a  kék  kötöző  zsinórok  (viszont  erre  volt  már  egy egészen  jó  megoldás  –  remélem  sikerrel  járnak,  és  megszabadul  a  tenger  ettől  a  csupán  cseppnyinek mondható műanyag terheléstől.) Az egyszerű és mégis igényes, főképpen vegetáriánus konyha pedig újra megnyitotta bennem az “így is lehet élni” lendületét és igyekszem az elkövetkezendő mindennapjaimban ehhez tartani magam.” (beszámoló: Fetykó Kingha, képek: Sojnóczki Annamária)

dscf8277.JPG

 “Jó volt látni, hogy a litván, lett és török egyesületeket is megihlette a magyarok és finnek által korábban bemutatott Restaurant Day ötlete (ami a Messzelátónál is rendszeresen szokott lenni, gyertek majd enni!). De láttunk jó példákat mi is a többiektől: a lettek főzőtanfolyamot indítottak rászorulók számára (ahol többek közt a krumpli és a sütőtök száz elkészítési módját lehet elsajátítani); a litvánok gondosan megtervezték, hogyan lehet legjobban hasznosítani egy első pillantásra nem is olyan nagynak tűnő kertládát; a törökök közösségi kertet hoztak létre az oktatóközpontban, még ha csak kicsit is; a finnek pedig főleg közös főzős programokkal népszerűsítik az egészséges táplálkozást. Kaptunk kóstolót csipkelekvárból és finn mentás csokiból, a magyar csapat által kivitt mézeskalács-készletek (amik kifogyhatatlannak tűntek) pedig mindenhol sikert aratott.)

(Részlet Lipka Borbála beszámolójából, amelyet itt olvashatsz: http://utonesutfelen.blogspot.hu/2015/04/mersinben-zoldultunk.html)

Képes beszámolónk itt

További Információk a Grundtvig Tanulási Kapcsolatok programról: http://messzelato.hu/grundtvig

 

Szólj hozzá!

UBISZEZON és VÁROSI KERTÉSZEK – RIPORTSOROZAT

2015.08.19. 18:51 kingha

Uborkaszezon van kánikula hullámokkal és hideg, esősen mélypontos napokkal-hetekkel a kert életében. Hírek? Sok minden történt - eláztunk a kert megnyitó ünnepségen, de jó buli kerekedett a nap végére, talán erről is készül egy fotós beszámoló a közeljövőben hiánypótlólag. 

Volt valamikor egy sikertelen kútfúrási alkalom (a kertmegnyitó buli előtt), amikor szembesültünk a ténnyel, hogy sajnos agyagos terepen leledzünk, és esélytelen a kútfúrás, de azért mégis lett vizünk, mert engedéllyel megfejhetjük a szomszédos utca tűzcsapját. 

Természetesen résztvettünk "jelentős kertész létszámmal" a KÖRFESZT-en - felállítottunk egy Grundk3rt stand-és-közösségi-sátort és a kiköltözött tagság sok érdekes programot levezényelt. Augusztus elején Berta képviselt minket a Közélet Iskolája nyári egyetemén szervezett kerekasztal beszélgetésen. És még sorolhatnám. Közben ütött a kánikula, növögettek növénykéink a serényen locsolt parcellákon és lelkiismeretesen etettük-itattuk méheinket, hogy valahogy túléljék a nagy meleget.

Hát ennyit a kerti történésekről - s ha netalántán utólérjük magunkat a közeljövőben, még további beszámolók is érkeznek, de addig is, kifaggattam Bertát a Grundkertes - mint a Városi Kertész riportsorozat újabb interjúalanyát élményeiről, benyomásairól és úgy általában a közösségi kertes életről.

......................................................................................................

Mutatkozz be:

Sziasztok, Torgyán Berta vagyok. Nyóckerületi lakos és ugyanitt is dolgozom óvodában, mint óvónő.

Mikor csatlakoztál a Grundk3rt közösséghez? A Grundkert Közösséghez 2014 tavaszán csatlakoztam, kicsivel később,amikor a tereprendezés kezdődött. Korábban a Grundnál lévő kertre figyeltem fel. Annyira új volt és meglepő és kívánatos! Szerettemvolna én is benne lenni, a részese lenni. Írtam is hogy szeretnék bekerülni. Sokáig semmi válasz nem jött! Talán félév is eltelt. Már nem is reménykedtem, amikor egyszer csak jött egy email, hogy holnap jöjjek. Na, mondom szuper, holnapra már más programom van. De lementem jelentkezni, hogy vagyok és szeretnék tag lenni, csak az időpont nem jó... Szóval így kezdődött!

Mit vetettél/ültettél ebben az évben? Ebben az évben tököt, uborkát, paradicsomot és mángoldot vetettem és palántáztam.

Hogy tudnád jellemezni a városi ember földdel/kertészkedéssel való kapcsolatát? Én inkább a magam kapcsolatát a földhöz jellemezném! Fura egy dolog, bár szeretek kézműveskedni, de a kezemet nem szeretem'bepiszkolni". Na, ez a kerttel kapcsolatban, egyáltalán nem zavar, sőt! Bár nem lettem nagy kertész, sok mindent többször kellmegmutatni, elmagyarázni nekem pl. gyomnövény nevet, de mindig ujjongással tölt el,ha egy-egy növekvő vagy megérett termést találok. Egy kicsit a teremtés részének érzem magam. Jó látni, figyelni, ahogynövekszik egy növény! Közelebb kerültem a természethez, a bőrömön érzem, tapasztalom meg az időjárást, az évszakok változását, körforgását. Szóval visszacsöppentem a teremtett világba, részévé váltam.


Ha azt mondom, hogy már az oviban barátkozni kellene a földdel/növényekkel - akkor te azt mondod, hogy ... persze és tesszük is ezt sokszor, én például a tejfölös pohárban hajtatott babot kiültettem az óvoda udvarra, a gyerekek jelével ellátva, ők locsolták minden nap, amikor kimentünk az udvarra és nézegették, hogy mennyit fejlődött. Feltétlenül már kisgyerekkorba nérdemes kialakítani a gyerekekben a természet, a növények ismeretét,szeretetét.


Milyen előnyeit látod a közösségi kertészkedésnek? 
A közösségi kertészkedésnek a közösség a legnagyobb előnye! Egymás megismerése, elfogadása és segítése, ellentétben a körülöttünk zajló haszonelvű, érdektelen "külvilággal". Jókat lehet beszélgetni,információkat cserélni, tudást, ismereteket kapni, vagy csak együtt lenni, enni, tenni-venni.

 

Mire kell inkább hangsúlyt fektetni egy közösségi kertben - inkább a kert vagy inkább a közösségi élet?Szerintem egy közösségi kertben a hangsúly a közösség alakításán van. A  kertészkedés a kiinduló közös szál a különböző korú, végzettségű, munkájú lakóhelyűegyének között. S aztán mit tudnak közösen megvalósítani, az már csak rajtuk múlik.

Mit hiányolsz a kert közösségi életéből? A kert közösségi életéből mit hiányolok? A tavalyi év lendületét, tüzét, pörgését, sok programját, az elmaradt barátokat, kertészeket nehéz elfeledni. Annyira elementáris, magával ragadó volt, hogy önkéntelenül is azt vinném tovább. És ezzel nem a mostani kertközösséget akarom leértékelni. Nem, szó sincs róla! Ebben az évben is fantasztikus dolgokat vittünk végbe! És megint a nulláról kezdve! És nagyon sokáig víz nélkül!

 

Mire költenéd a milliós lottónyereményed, így városi kertészként? Röhögni fogsz, azon morfondíroztam, hogy meg kellene venni egy üresen álló telket itt a kerületben, a közelben és akkor nem kellene folyton vándorolnunk, hanem lenne egy állandó helyünk.  De az is lehet, hogy feladnám a városi létem, és vidéken saját kertben folytatnám kicsivel nagyobb területen az önellátást.

Megváltoztatta az életedet a Grundkert közössége? Ha igen, akkor hogyan/miként? Nagyban megváltoztatta, igen! Kinyílt a szemem, a fülem, tudatosabb lettem. Komolyan veszem a szelektív hulladékgyűjtést, kacérkodom a környezetbarát tisztítószerek, illatszerek használatával. Egészségesebben próbálok étkezni. Nem érzem magam annyira kiszolgáltatottnak, és nem vagyok egyedül,látom, tapasztalom, hogy civilként, ha segítjük egymást, összefogunk, alakíthatjuk sorsunkat, környezetünket  s jövőnket.

Zárásképpen egy Grundkertes kertész sikerélményed -A fantasztikus palántáimnak is köszönhetően hetente vihetek haza újabbés újabb zsenge és vegyszermentes tököt, uborkákat.Most már zöldborsó is van! Ez sikerélmény! És a kertlogó nagybani megalkotása, ami most is a kertkapun jelzi, hogy kik vagyunk.

Szólj hozzá!

Címkék: kert élmények bontás megnyitó kerttagok

VÁROSI KERTÉSZEK – RIPORTSOROZAT

2015.08.11. 12:44 kingha

Valamikor a tavalyi nyár folyamán a Messzelátó Egyesület az Étterem napot (Restaurant Day) - a Grundkert 2.0 szervezte. Volt ott minden mi szem-szájnak ingere: zöldséges bográcsos, sajtok ciabattával és gyümölcsökkel, finom házi limonádék és fűszeres árpatea - a buli végére maradt egy nagy halom mosatlan is amit egy furcsa-frizurás-kockás-inges-kedves fiúval - amolyan igazi tábori mosogatás keretében számoltunk fel.

Hát ő volt Kornél. Ma már hivatalos Grundk3rt tag.

Mutatkozz be:

Sziasztok, Bertók István vagyok alias Kornél. 29 évemmel a hátam mögött ex falusiként a belváros tüneményes kilencedik kerületében tengetem mindennapjaimat egy nagy közös albérletben a barátaimal immáron 5. éve . Virágkötőként és kertészként dolgozom és bizton állíthatom hogy mindkettőt szívből csinálom! 

  • Mikor csatlakoztál a Grundk3rt közösséghez? 
  • Tavaly nyár végén találkoztam veletek először egy éttermi napon, már akkor pedzegettem a csatlakozási szándékomat, majd ez év elején lettem hivatalosan is "Grundkertes" ! (ősi fotó előbányászva és csatolva a galériában - szerkesztői megjegyzés)
  • Első Grundkertes élmény ami meghatározta a *bevonulásodat*? 
  • Talán nem is volt ilyen, vagy az első idei nagy beszélgetés a gólyában? Hmmm? 
  • Mit vetettél/ültettél ebben az évben?
  • Igyekeztem a hangsúlyt a zöldségnövényekre fektetni, így kétféle paradicsomot kétféle padlizsánt cukkinit és futóbabot ültettem. A termőfölddel együtt pedig burgonya is került a parcellámra amit nemsokára föl is szedek. vannak még fűszernövények is szép számmal, a legtöbb viszont dísznövényből van ez tagadhatatlan. 

 

 

  • Látom sok a dísznövény - mesélj erről a *bolondulásodról*
  • Igen, igen átvették az uralmat, a kötődésem a dísznövényekhez gyermekkorból fakad, mindig volt valamilyen kis növénykém. Majd az évek során ez hobbiból igazi szenvedélyemmé vált. Vannak itt kidobástól megmentett virágbolti "selejtek" hagymás és gumós különlegességek, a cikászom aki nem szerette az erkély fényviszonyait és még egy két apróság. A büszkeségeim pedig a télálló és fagytűrő kaktuszok a parcella végben. Lenyűgöző kis növények, kevésbé ismert a kaktuszokkal kapcsolatban hogy sokuk az amerikai kontinens olyan hegyvidékein is honos ahol a tél fagyos és gyakran a hó is esik. Az egyik csoport csakúgy mint nálunk a hóvirág a hótakaró alól dugja ki a bimbóit.
  • Részt veszel a kert közösségszervezési munkájában is mint koordinátor - hogy viszonyulsz ehhez a tisztségedhez/munkádhoz?
  • A megválasztásom óta eltelt időben sajnos nem volt időm behatóbban foglalkozni a tisztségemmel, de szerencsére ez rövidesen megváltozik, épp egy újabb esemény szervezését fontolgatom!  
  • Számodra melyik a legjobban kialakított zuga/helye a kertnek? 
  • Nagyon szeretem a kerti utakat és a jobbról határos épület csupasz téglafalát. Mindkettő nagyon hangulatos, jövőre szándékomban áll befuttatni ennek a falnak a nagy részét mindenféle egynyári zöldséggel és futónövénnyel. 
  • Egy rövid történet a *kerti* életedből: 
  • Sok emlékezetes mozzanatnak lehettem részese, Hiszen volt már számtalan költöztetés, túl vagyunk a nyitóbulin.... az én sztorim az egyik esti gyomlálás amit Bertával közösen csinálunk. Közben ránk is esteledett de az utca lámpafényénél még este tízkor is lehet kertészkedni! A kerti munka közben pedig jókat lehet beszélgetni, így tettünk mi is és igazából semmi különös nem történ, viszont akkor tudatosult bennem hogy igen, sikerült összehozni a kertet, ez pedig nagyon jó érzés volt ám!
  • Mi az első gondolatod amikor reggel megébredsz és csendesen kopog az eső az ablakon és mondjuk május eleje van?
  • Május elején már pezseg az élet, minden bimbózik virágzik vagy már magot érlel. Csodás időszak ez, tele kerti tennivalóval amolyan örömünnep- számba megy ez egy zöld lelkületű megalomán kertbarátnak vagyis nekem! hehe 

 

Szólj hozzá!

Címkék: fotó növények grund élmények kerttagok

VÁROSI KERTÉSZEK – RIPORTSOROZAT

2015.07.20. 23:37 kingha

A sokadik Grundk3rtes újrakezdés jegyében ismerkedjünk régi és új kerttagjainkkal.

Miért? Mert fontos rámutatni arra a tényre, hogy különbözőek vagyunk, és különböző módon alakítjuk ki a parcelláinkat de az álmunk lényegét tekintve azonos - egy élhető,burjánzó, nagyon zöld, nagyon mozaikos közösségi kert, ahol mindenki megtalálja a saját kis mozaik darabkáját, kertben - közösségben egyaránt. 

Lássuk hát első kertészeinket: 

  • Mutatkozzatok be:

 M.: Hajdu Melinda vagyok, civilben orvos, mégpedig patológus, a Semmelweis Egyetemen dolgozom. Itt lakunk a közelben az Üllői út másik oldalán, gyalog 7-8 percnyire a kerttől.

G.: Auth Gábor, senior Java szakértő, mindenügyi semmitmondó informatikus, most épp szabadúszó-szerű munkakörben, de középiskolában tanultam kovácsolni és kalapácsot reszelni is.

  •  Mikor csatlakoztatok a Grundk3rtbe?

M.: Idén tavasszal jöttünk. A Grundkertről a Csíkszerda nevű kórusban hallottam, ahol énekelek, mégpedig a Messzelátó Egyesület egyik tagjától, aki szintén volt kórustag. Röviden összefoglalva annyi történt, hogy találkoztam vele a belvárosban egy tél végi szombati napon, és azt mondta, hogy másnap lesz egy kertgyűlés, ha akarunk, akkor elmehetünk. Elmentünk. Annyi még hozzátartozik a dologhoz, hogy ebben az évben jártam egy humánökológia tanfolyamra is, amely lényegében a fenntarthatóságról szól (ezt is kórustagok ajánlották), és valahogy ezzel együtt jött a kedv a kertészkedéshez és a közösségi kerthez.

G.: Tavasszal, kellett a föld a chili-paprikáknak… :) 

  • Mit vetettetek/ültettek ebben az évben?

M.: Koktélparadicsomot,borsót, zöldbabot, patisszont, uborkát, meg egy kis kaprot, lila bazsalikomot, büdöskét, borágót és körömvirágot. Emellett néhány önjelölt krumpli is kinőtt a parcellán.

G.: Három tövecske jobbára ártatlan Jolokia chili paprikát.

  • Miért használtok talajtakarást?

Részben azért, hogy ne száradjon ki annyira a talaj, és talán így jobban meg tudnak telepedni a "talajművelő állatkák” a felső rétegben.

  • Honnan inspirálódtatok?

Több kerttag is ajánlotta a talajtakarást. Ezen kívül a biokertész tanfolyamon (lásd lejjebb) is volt róla szó, és a humánökológia tanfolyam kapcsán is szó esett a mulcsos kertművelésről. Persze már volt, hogy elbizonytalanodtam, mert a családtagjaim (akiknek azért sokkal több kerti tapasztalatuk van, és régóta van veteményeskertjük) nagyon csóválták a fejüket, hogy hát így hogy fogok kapálni... 

  • Mire használjátok a borágót?

A kiskertész tanfolyamon hallottam, hogy borágót érdemes a paradicsom mellé ültetni, és hogy szeretik a méhek, jó méhlegelő. Azt is olvastam, hogy a virága ehető.

  • Milyen fajta paradicsomot ültettetek?

Koktélparadicsom mind, elvileg olyan, ami a balkonon is megterem. Mi neveltük a palántákat. Mikor elvetettük a magot, még nem tudtuk, hogy lesz-e parcellánk, és úgy gondoltuk, hogy jobb, ha balkonon is nevelhető paradicsomot ültetünk. Azóta persze rájöttünk, hogy harminc növényt lehetetlen a miniatűr erkélyen tartani, és különben is, jobb nekik a kertben.

  • Milyen előzetes “kertészkedős” tapasztalattal rendelkeztek?

M.: Nekem nincsenek nagyon kertészkedős tapasztalataim (a szoba- és az erkélynövényeken kívül), pedig a szüleim házában volt veteményes, csak valahogy nem folytam bele a kertészkedésbe. Az interneten nagyon sok információ elérhető, emellett részt vettem egy gyorstalpaló egynapos biokertész tanfolyamon, vettem egy-két könyvet, és a kerttagoktól is lehet tanácsot kérni.

G.: Kilométer hosszú kukorica földek rémlenek fel rémült lelki szemeim előtt, ahol heteken át minden hétvégén volt valami vetni, kapálni vagy törni való a lehető legnagyobb melegekben… hm… tulajdonképpen lehet, hogy barkácsolni jobban szeretek, mint kertészkedni. :)

  • Milyen kerti - közösségi munkákba vettetek eddig részt?

M.: Gazoltam az elárvult parcellákon, részt vettem a szerszámoskamra előtti terület felásásában és segítettem Gábornak. A kert ünnepélyes felavatásán is ott voltunk, mikor kijelöltük a parcellákat.

G.: Hm… időrendileg a parcellák kijelölése kis kavicsokkal, aztán gazolás, rendezkedés, a faház alatti föld felásása és  eltalicskázása, majd a faház összeszerelésében is volt valamennyi munkám; utána a Gólya pincéből a cuccok fel- majd elköltöztetése a kertbe, aztán a budi szerkezetkészre éptésében segédkeztem, végül egy aprócska részvétel az egyik magaságyásban, illetve most legutóbb a komposztáló keret.

  •  Miért fontos a kert – számotokra?

M.: Egy kis lépés ahhoz, hogy itt a közelben termett, finom és vegyszermentes zöldséget együnk – még akkor is, ha a parcelláról nem fogunk tömegtermelni, hanem csak csemegézni. És persze jól esik kimenni locsolni és nézegetni a növényeket (mindig van újdonság: valami kikelt, kivirágzott, megjelentek a termések!), olyan, mintha „a telek”-re mennénk, nyugalom van és szabadság. Azon is újra és újra meglepődöm, hogy milyen hihetetlenül életerősek tudnak lenni a növények.

G.: Van egy “megyünk a telekre” érzésem, ahol lehet egy kicsit üldögélni, nézelődni, lazítani, beszélgetni, tenni-venni, esetleg növényekkel foglalkozni. 

  • Miért fontos a közösség számotokra?

M.: Mikor csatlakoztunk a Grundk3rthez, akkor elsősorban a kertészkedés gondolata vezérelt. Sőt, egy kicsit meg is ijedtem attól, hogy mi lesz majd, mert hát a költözködés nehéz feladatokat állított a közösség elé. Lassanként viszont kezdjük megismerni a kerttagokat, és eddig mindenkiről úgy éreztem, hogy befogadóan viszonyulnak hozzánk.

G.: Hasznos dolog - ha nem is a közvetlen, de a közvetett szomszédság megismerése, mindig érdekes dolog más embereket megismerni, akikkel egy közös hobbi vagy “ügy” köt össze.

  • Meg tudod fogalmazni mit is jelent neked/nektek a földdel való kapcsolat?

M.: Jó érzés a földdel és a növényekkel foglalatoskodni, lehet, hogy ez hasonló, mint a homokozás a gyerekek számára :) A paradicsom igazi sikerélményt jelentett: a magok többsége kikelt, aztán napról napra nőttek, a kertben meg sorra hozzák a bogyókat. (A jégesőbe és a szélviharban is hősiesen állták a sarat.) Már nagyon várom, hogy megkóstoljam a termést! Rá kellett jönnöm arra is, hogy mennyi mindent nem tudok, amit most tanulok: pl. melyik növénynek milyen a levele, mit mikor és hogyan lehet ültetni, melyik gyomot szeretik a fekete levéltetvek (azt hiszem, a libatopot – és sajnos a borágót is), és hogy milyen a katicalárva.

G.: Ilyenkor kicsit előtör az ősök vére, mindig volt és most is van valamennyi föld a család tulajdonában, amit persze művelni kell, de szerencsére 200 km távolság megvéd a hirtelen felindulásból elkövetett kukorica kapálástól. De ez a kis földdarab még egészen kényelmes… :)

  • Egy rövid történet a “kerti” életetekből: 

M.: [1.] Egyik délután Gábor mondta, hogy majd menjek ki a kertbe, fogok találni újdonságot a parcellán. Előtte nem sokkal vetettünk mindenfélét, és jó kiadós eső is esett (meg persze egy kis jég). Eléggé szkeptikus voltam, hiszen előző nap délelőtt is voltam a kertben, és nem láttam semmi különöset. De mégis: ott zöldelltek a kis zöld levelek, ahova a patisszont elvetettük, holott egy nappal korábban még hírük-hamvuk se volt. [2.] Mindig örülök, ha ismerősökkel találkozom az utcán, sőt, ez egész gyakran előfordul, még ebben a nagy városban is. Egyik reggel éppen munkába bandukoltam az Üllői úton – zombi üzemmódban, gondolatokba merülve - mikor két kicsi kutya jött velem szembe: egy barna és egy fekete. Aztán ugyanazzal a lendülettel tovább is mentek, én meg rájöttem, hogy ők is ismerősök: a kutyák a Grundk3rtből.

G.: A kert óta van egyfajta kettős érzésem… ugyanis a kert miatt jó lenne a gyakori eső, de ha esik, akkor nem szeretek biciklizni, ám legalább mindig van valami öröm a bánatban, ha esik, ha fúj, ha süt.

 

Folyt. köv. - 

Szólj hozzá!

Címkék: munka motiváció élmények kerttagok