HTML

GrundK3rt - Közösségi Kert a Apáthy István utcában

Mi nem métázunk, és játszunk fiktív háborúkat más bandákkal, hanem csak egy veteményeskertet hozunk létre a Grund Hostel mellett... ami most elköltözik a Bókay utcába, egy sokkal nagyobb telekre! UPDATE: 2015 január - tovább költöztünk az Apáthy István utcába, egy sokkal kisebb telekre, de ez sem szegte kertészkedő kedvünket sőt új erővel és kitartással varázsolunk zöld oázist a nyóckerben!

Címkék

2015 (1) 50 km-es diéta (1) alomszék (1) AlterNatív Hatalom (1) április (1) ásó (4) beszélgetés (2) biodiverzitás (1) Biodoboz (1) bioélelmiszerek (1) bogrács (1) bontás (3) bringa (1) cica (1) csákány (2) Debrecen (1) Debrecen Bike Maffia (1) dombágyás (1) élmény (2) élmények (13) emberek (1) environmental justice (1) esemény (14) faház (1) fák (1) fa anyag (2) film (1) filmvetítés (2) fotó (4) főváros (1) fűszer (2) gettho (1) gólya (2) Gólya (3) grund (8) grundkert klub (1) gyerek (2) hasznos (1) helyi (2) homok (1) ismeretterjesztés (1) jótékonykodás (1) kapa (2) káros (1) katica (1) kecskemét (1) kék (4) kerítés (3) kert (16) kertta (1) kerttag (1) kerttagok (12) Kisközösségek Átalakulásban (1) klub (4) költözés (5) komposzt (3) komposztáló (1) könyvbemutató (1) környezeti igazságosság (1) közösségi (9) közösségi kertek (1) közösségi kertek éjszakája (1) kulcslyukkert (1) Le Sauge (1) Machu (1) magaságyás (5) magbörze (2) magnet (1) média (5) megle (1) meglepetés (3) megnyitó (3) menekültek (2) messzelátó (3) motiváció (2) munka (6) munkafolyamat (4) művészet (1) növények (6) nyár (1) nyitott (1) ökopszichológia (1) palánta (1) pályázat (2) permakultúra (1) poloska (1) programok (1) riport (1) Sub Rádió (1) szeptember (1) talaj (2) tavasz (1) ted (1) torta (2) történet (1) tudatosság (1) tünet (1) utazás (1) vajaskifliparty (1) vendégposzt (1) világjáró (1) vörösingesek (1) zugló (1) Címkefelhő

Támogatóink

 

tamogato02_grund.jpg
tamogato03_wessling.jpg
tamogato04_futureal.jpg
tamogato05_cordia.jpg
tamogato07_betafence.jpg
tamogato08_budapest.jpg
tamogato06_kalapos.jpg
tamogato09_messzelato.jpg
tamogato01_susnyas.jpg

Egy Grundkertész szerint a világ - bringával és barátokkal a bioélelmiszerek nyomában

2016.05.05. 11:48 kingha


miki.jpg[Mátéka] Miki vagyok 31 éves és azt, hogy mivel foglalkozom elég nehéz definiálnom. A legtöbbet szakácsként dolgoztam, de van egy politológus diplomám is. Sokan kérdezték már, hogy jön össze a két dolog? Számomra a kapcsolódási pont a fenntarthatóság, aminek szerintem az egyik sarokpontja az élelmiszer. Mert szerintem minden azzal kezdődik. Többek között az egészség, az élvezet, a szabadság és a függetlenség.

Ha a fenntarthatóság az élelmiszerrel kezdődik, akkor számomra egyértelmű volt, hogy többet szeretnék tudni a fenntartható és egészséges élelmiszer előállításáról és feldolgozásáról. Végig követni a folyamatot a magtól, egészen a tányérig. Ha pedig mások már rendelkeznek ilyen tudással, akkor képlet egészen egyszerű, csak meg kell látogatni őket és tanulni tőlük!  Eddig azt hittem, egy ez a tudás valami új és messzire kell menni érte. Emiatt eddig Nyugat-Európába látogattam projekteket. Nagy hatással volt rám egy Innsbruckban található projekt (Waldhüttl Mentlberg), ami a közösségi kertészkedés ötletét kombinálja a városban dolgozó romák lakhatásának megoldásával. Vagy éppen egy andalúziai kezdeményezés (La Casa Hada), ami a permakultúra bemutatását tűzte ki célul, a jóga és az önismeret segítségével.

Aztán voltam olyan szerencsés, hogy a Grundkert vállalkozott arra a feladatra, hogy szervez egy kezdő képzést a Kisközösségek Átalakulásban elnevezésű program kereteiben. A képzésen pedig olyan emberekkel találkoztam, akik szinte a közvetlen környezetemben csinálnak remek dolgokat. Például Adományboltot üzemeltetnek Kecskeméten, biokertészkedést népszerűsítenek Magyarkanizsán, vagy éppen permakultúrás képzéseket tartanak Lókúton. Mivel éppen terveztem egy tavaszi bringa túrát kézenfekvő volt, hogy összekössem a kellemest a hasznossal. Ezért igyekeztem meglátogatni néhányat a képzésben résztvevő kisközösségekből is.

Az utam első megállója Kecskemét volt, ahol ex-Grundkertész barátaimnál, Kingánál és Zsoltnál töltöttem két éjszakát. Az érkezés után bemelegítésképp kertészkedtünk egy kicsit. Mert Zsolték elhatározták, hogy megszelídítik a házuk elburjánzott városi dzsungelét. A következő nap pedig meglátogattuk a Medina Adományboltot és a Kecskeméti Szatyor Közösséget. Kinga minden csütörtökön ott önkénteskedik, így sokakat ismer a helyi termelők közül. Többeknek be is mutatott közülük, így ismerkedtem meg Trecskó Móni termelővel, akinek a tanyája éppen útba esett a következő napi úticélom (Szabadka) felé. Szerencsére Móni volt olyan kedves és körbevezetett a tanyáján és szívesen mesélt arról, hogy mivel foglalkozik. Néhány helyen már jártam életemben, de ennyire homokos talajt még sehol sem láttam. Érdekes volt hallani, hogy az ilyen típusú homoktalaj mennyire más módszereket igényel (például fejtrágyázást), mint például egy kötöttebb talaj. A tanyalátogatás után folytattam az utamat Szabadka irányába, ahol egy régi EVS önkéntes társam mozgósította a baráti körét és szerzett nekem szállást éjszakára. Hvala Zoran és Sinisa!

A következő reggel korán keltünk, mert vendéglátómnak Sinisának maratoni gyaloglóversenye volt Újvidéken és idejében el kellett indulnia. De ennek köszönhetően korán odaértem Magyarkanizsára, ahol a Meta Terra Egyesület tagjai és önkéntesei már elkezdték az előkészületeket az általuk megrendezett Kikelet fesztiválra. A Meta Terra egy olyan civil szervezet, aminek a fő célja a közösségi gondolkozás és a helyi gazdaság megerősítése és a bioélelmiszer előállítás népszerűsítése. Az egyesület három pilléren nyugszik. Az első a „Kanizsai Kosár”, amit helyi termelők használhatnak, abban az esetben, ha betartják az egyesület által támasztott feltételeket (például a permetezési napló pontos vezetése). Ez a fogyasztóknak azért előnyös, mert védjegy segítségével bizonyosak lehetnek abban, hogy helyi és egészségesebb terméket vásárolhatnak. A Meta Terra második szekciója a biokert mozgalom, aminek a célja az organikus kertészeti módszerek minél szélesebb körű terjesztése a helyi lakosok magánkertjeiben. Ezt elsősorban (akár helyszíni) tanácsadással, előadások szervezésével és egy bemutatókert segítségével teszik. A harmadik szekció pedig a helyi kézműveseké, akik szintén részei a helyi gazdaságnak. Ezért fontos, hogy a helyiek tudják azt, hogy nem csak az élelmiszer készülhet helyben. Hanem például a szappan, az ékszer, vagy éppen a táska is. Ezen kézműves termékek megvásárlásával pedig szintén a helyi gazdaságot és a helyi közösséget támogatják. A fesztivál után az estét Lillánál és férjénél, Csabánál töltöttem, akik már 8 éve foglalkoznak bio fűszernövények termesztésével. Sokat meséltek arról, hogy eleinte a helyi közösség nehezen fogadta a „nem megszokott” fűszereket, de évek kitartó munkájával elérték azt, hogy sok család asztalára új ízeket csempésznek és mára a nevük jól ismert, ha Kanizsa környékén a friss és a szárított fűszerek kerülnek szóba.

A következő reggel indultam útnak Újvidék irányába. A 110 km-es szakasz során sűrűn váltogatták egymást az esős, a napos és a szeles időszakok. Panaszra azonban nem volt okom, mert a sok esőt a sors erős hátszéllel kompenzálta. Aki bringázik, az tudja, hogy a hátszél mekkora segítséget tud jelenteni! A lényeg az, hogy sikerült megérkeznem Újvidékre és a cirill betűs utcatáblák okozta meglepetés után könnyen oda találtam Csilláékhoz, akiket Couchsurfingen ismertem meg. Csilla egy magyartanárnő, aki Futakon tanít egy mezőgazdasági iskolában, ahol vannak magyar osztályok is. A két naposra tervezett tartózkodás négy naposra sikeredett, mert nagyon jól éreztük magunkat együtt. Csilla gyerekei (Márti és Lázi) nagyon szuperek és már nagy rutinnal rendelkeznek a kanapészörfösök fogadásában. Ahogy Csilla fogalmazott ez már nekik természetes és ők már igazi nyitott világpolgárok lesznek. Az Újvidéken eltöltött napok során részese lehettem a család mindennapjainak (bevásárlás, főzés, kertészkedés, társasozás), de jutott időnk a suli és egy almalé préselő üzem meglátogatására is. Nem beszélve a Duna menti off road bicikli túráról!

Négy nap újvidéki tartózkodás után indultam haza. Mivel az odaúton Vajdaság keleti részén (Szabadka, Kanizsa, Zenta, Ada) jöttem, vissza mindenképpen a másik irányba szerettem volna menni. Szerencsére Zomboron ismét működött a Couchsurfing és Slavica egy helyi jógatanárnő befogadott egy éjszakára. Sőt fel is ajánlotta, hogy részt vehetek a következő jóga óráján, ami nagyon jó esett a hat órányi tekerés után. Túrám utolsó előtti napját korán kezdtem, mert másfél napom volt visszaérni Pestre (a szombat délutáni spanyol órára haza szerettem volna érni). Ezért úgy döntöttem, hogy aznap addig megyek, amíg tudok, és ott fogok aludni, ahol az erőm elfogy. Szerencsére még Csillától kaptam egy tippet, hogy a Duna mentén (egész pontosan a töltésen) végig van kerékpárút. Ezért Bajánál rámentem a töltésre és egészen Soltig ott mentem, ahol este hét órakor úgy éreztem (kb. 140 km megtétele után), hogy a napi etapnak ott a vége. A kerékpárút mellett találtam egy kedves családi panziót, ahol a tulajdonos néni volt olyan kedves, hogy a korlátozott lehetőségeimhez igazította a szoba árát. Az utolsó napom is korán kezdődött, de nagyon megéreztem az előző napi hajtást. Egész nap küzdöttem a fáradtsággal, de szerencsére a csökkenő kilométerek, néhány kedves helyi lakos és a Rage Against the Machine átsegítettek a permanens mélypontokon! Budapestet végül Rákosfalva irányából közelítettem meg és egy óra késéssel ugyan, de sikerült odaérnem a spanyol órára is!

 

Visszagondolva nagyon elfáradtam, de az út nagyon-nagyon jó volt. Remek emberekkel találkoztam és sok új dolgot tanultam. Például azt, hogy az organikus gazdálkodási módszerek és a hozzájuk kapcsolódó tudás egyáltalán nem új keletűek. Például Magyarkanizsán Bödő Kálmán bácsi körbevezetett bio kertjében és elmondta, hogy ő már a ’70-es évek óta ezzel foglalkozik. És nagy- és dédszüleink is rengeteg praktikát ismertek, amit mi a modernitással valahogy elfelejtettünk. És igazából csak újra fel kell fedeznünk őket és bemutatni, hogy máshogy is lehet gazdálkodni, gondolkozni és élni. Például úgy, hogy használjuk a helyben lévő erőforrásokat, tudást és összekötjük azokat az embereket, akik közel élnek egymáshoz. Esetleg felesleggel rendelkeznek, vagy éppen valamiben hiányt szenvednek.

A megoldások sokszor kézenfekvőek és pofon egyszerűek! Csak össze kell kötni a pontokat.

Szólj hozzá!

Címkék: bringa élmények közösségi bioélelmiszerek kerttagok

A bejegyzés trackback címe:

http://grundkert.blog.hu/api/trackback/id/tr328688348

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.