Esemény - könyvbemutató: Molnos Zselyke - Ökopszichológia - alapkönyv
Helyszín - MagNet Közösségi Ház - Andrássy út 98., Budapest 1062
Időpont - 2016. 05.04. - 17:30 ~ 20
Az Ökopszichológia műhelysorozat 2015. év végén indult, Molnos Zselyke ökopszichológus és Donáth Attila szupervízor, coach szervezésében. Azóta minden hónap első hetében találkozunk a budapesti Szatyorboltban, hogy lépésről lépésre megismerkedjünk az ökopszichológia alapgondolataival és a felvetett fókusztémákkal. A gondolatébresztő előadások megannyi személyes példát, tapasztalást és megélést hívnak elő, melyeket közösen átbeszélünk, így átvezetve az elméleti témákat a gyakorlat és való élet színterére.
A kialakuló kötetlen beszélgetések, a közös gondolkodás, és a holisztikus szemlélet inspiráló, valamint erőt ad ahhoz, hogy továbbra is tudatosan cselekedjünk egy jobb holnap reményében.
Hogyan kapcsolódik ez a könyv a Grundkert életéhez, elveihez? Egyszerűen, hiszen az az erő, amivel közösen megteremtettünk a koszos-zajos város közepén szinte a semmiből egy zöld oázist [megpihenni, elmélyülni és tapasztalni a természettel való együttműködést és harmóniát] segít feloldani az egyéni belső feszültségeinket, elindít egy "öngyógyító" folyamatot a lelkünkben, és apránként átalakítja a gondolkodásunkat.
Riportunkban életéről, tapasztalatairól és nemrég megjelent könyvéről kérdeztük a szerzőt, Molnos Zselykét.
- Amikor megosztottam a könyvbemutató eseményét, többen is felkapták a fejüket, hogy mi ez a könyv és mi közöm hozzá, de ott volt a kérdés is, hogy ki ez a "lány" és mit akar?
Molnos Zselyke vagyok, ökopszichológus.
Biológiát,ökológiát és pszichológiát tanultam, évekig középiskolában tanítottam, önkéntes trénere voltam egy középiskolások iskolán kívüli képzésével foglalkozó szervezetnek, majd tanácsadóként dolgoztam.
- Hogyan jellemeznéd magad?
Szeretek elmélyülni a gondolataimban és a belső csendből töltekezni. Megosztani és befogadni a mélységből hozott tartalmakat. Időt szánni arra, ami fontos. Jól lenni – minden részem egységét megélve.
- Miért éppen a biológia és a tanári hivatás?
Mindig szenvedélyesen érdekelt az ÉLET: hányféle formája van, hogyan működik, hogy lehet az, hogy valami, ami ennyire törékeny, mégis ennyire erős? Nagyon szerettem a biológiát, és a tanítás családi mintaként adott volt.
- És hogy jutottál el az ökopszichológiáig?
Számomra az ökopszichológia egy olyan tág rendszert jelent, amely integrálja eddigi tapasztalataimat, érzéseimet, gondolataimat – és nem utolsó sorban tanulmányaimat. Úgy érzem, révbe értem.
- Miért tartod fontosnak, hogy szélesebb rétegek megismerjék ezt a tudományterületet?
Úgy érzem, az ökopszichológia egyik legfontosabb gondolata az, hogy kitágítja a „természet” fogalmát, amelynek saját lényünk is része. És ezen keresztül nem elég csak nagyon „zöldnek” lenni, ha közben önmagunkkal rosszul bánunk.
Azt gondolom, az ökopszichológia erre az alapvető kérdésre keresi a választ: hogyan legyünk jól úgy, hogy az a tágabb rendszerek jóllétébe illeszkedjen; hogyan élhetjük meg egyszerre a magunk színes sokféleségét, összetettségét, teljességét, és lehetünk mégis egységben a világgal? És ez mindannyiunk kérdése lehet.
- Volt-e radikális fordulópont az életedben, amikor úgy érezted, eddig ez volt valahogy, de most már egészen másképpen szeretnél élni?
Igen. Amikor azt éreztem, hogy ha így folytatom tovább, bele fogok betegedni. Gyökereiben változtattam az életemen: máshol és főleg máshogyan élek, mint addig.
- Szerinted lehet-e azon a harácsoló-kizsákmányoló eszmerendszeren változtatni, amiben jelenleg élünk?
Biztos vagyok benne, hogy igen. Hiszen nagyon mélyen végül is egyformák vagyunk, ugyanaz mozgat bennünket. A változás sokunkban elindult, és gyűrűzik tovább.
- Van egy kísérleti jellegű műhelysorozatod, ami az ökopszichológia témaköreivel foglalkozik, kinek szántad ezt (és kit szeretnél vele megszólítani?)
A műhelyt társammal, Donáth Attilával indítottuk, és elsősorban a könyv témáit dolgozzuk fel. Ősszel indul az Ökopszichológia Klub is, amelyben különböző meghívottakkal beszélgetünk az ökopszichológia és más szakterületek párhuzamáról. Azoknak szól, akik nyitottak arra, hogy kérdéseikkel, gondolataikkal, érzéseikkel bekapcsolódjanak ebbe a közös útkeresésbe.
- Írtál egy könyvet, amiben összefoglaltál szinte mindent, amit tudni illik az ökopszichológiáról - mi motivált a megírásában?
Elsősorban a terület kutatása mozgatott, számtalan kérdésemre kaptam lényegi választ. Aztán kezdett összeállni egy újfajta rendszer, jöttek új gondolatok, és ahogyan egyre többet beszélgettünk Attilával a témáról, egyre mélyebbre mentünk, és egyre izgalmasabbnak, komplexebbnek, színesebbnek és mégis végtelenül tisztának és egyszerűnek tűnt az egész megközelítés. Mindenképp meg akartuk osztani másokkal.
- Kinek a könyvespolcán, éjjeliszekrényén, íróasztalán, kezében lenne jó ezt viszontlátni?
Elsősorban azoknak ajánlom a könyvet, akik tudatában vannak a globális problémáknak, és elindultak a tudatos viszonyulás valamely ösvényén, ugyanakkor elakadtak, s úgy érzik, hogy az a cselekvési paletta, amelyet ismernek és gyakorolnak, egyre inkább beszűkíti őket: bizonyos én-részeiknek nincs helye a „nagy tudatosságban”, hasítaniuk kell. Olyanoknak, akiknek már saját élményük van a változásról, tudják, hogy az egy folyamat, és tapasztalták ennek nehézségeit. Ebben az útvesztőben kínál eligazodást a könyv.
- Mik a terveid? Lesz - van folytatás?
Igen, lesz folytatás. Ez a könyv viszonylag tömény írás, alkalmatlan a felszínes olvasgatásra, befektetett munkát kíván az olvasótól. Többek közt azért is neveztem alapkönyvnek, mert számos témát tervezek jobban kibontani belőle, illetve különböző célcsoportokra adaptálni.
A könyvbemutató facebookos eseménye - https://www.facebook.com/events/1129717323725645/
A szerző honlapja - http://ecopsychology.hu/
